Vajda Ferenc: Székely kérdés a XVI. században

székely lófőErdély története a szászok bejövetele <1141> óta a három nemzet: magyar, székely és szász nemezt történetéből szövődik össze, egészen a legújabb időkig. Mind a három nemzetnek külön, de egymástól elütő szervezete, alkotmánya és törvényei voltak, s így külön politikai tényezőként szerepelnek az országban, elismerve azonban mindenik a korona teljes felsőségét: az államhatalmat.

    Földjük is külön területen állott. A székelyföld ˂terra Sicolorum> a hét székely széket foglalta magában. Ez a földterület népileg annyira egység volt, hogy itt más népfaj nem lakott, csak székely.

    A fajiság és külön szervezet azonban nem választotta el annyira a három nemzetet, hogy nagy dologban, vagy éppen a közös veszély idején: egymásra ne találtak volna. Így, midőn 1437-ben a jobbágyság felkelése mind a három nemzet érdekeit egyaránt veszélyeztette: Kápolnán közös gyűlést tartottak és megalkották <1437. IX. 16.> a három nemzet unióját, melyet később is többször meg újítottak. <Kőváry: Erdély Története II. kötet 53.>

    A történelem tanúsága szerint a három nemzet ősi kiváltságait, faji életét sokszor zavarta meg egy vagy más körülmény, amit sérelmeztek. Hatása azonban ezeknek a sérelmeknek nemcsak azon nemzetekre terjedt ki, melyiknek a kebelében felmerült: hanem kihatott a más két nemzetre és az állami életre is, így volt Erdélyben több ízben: szász kérdés, magyar és székely kérdés, aminthogy napirendre került az impérium változása után is, a nemzetiségi <kisebbségi> kérdés és ennek során: a székely kérdés.

    A fejedelmi korban János Zsigmond uralkodása alatt vetődött fel a székely kérdés, kezdetben, mint pusztán rendi sérelem, s mivel orvoslást nem nyert: a Báthoryak alatt súlyos politikai és szociális kérdéssé nőtte ki magát, kibővülve vallási tartalommal is, úgy annyira, hogy a székelységet Mihály vajda zászlója alá kergette.

    A székely nemzet minden fia születésénél fogva szabad és nemes volt. Személyével és vagyonával szabadon rendelkezett. Nem volt a székely nemzet között jobbágy vagy szolga, így tehát a székely nem is volt földhöz kötve, mint jobbágy, hanem szabadon költözhetett az országban. Birtokjoga erősebb volt, mint a magyar nemesé, mert hűtlenség, vagy a megszakadás esetén nem a királyra szállt a székely birtok, mint a magyar nemesi birtok, ki azt szabadon adományozhatta bárkinek, hanem rokonra, vagy ha rokon nem volt: a szomszédra, ki vérségileg rokon volt, mert székely volt. II. Ulászló kiváltság-levelében <1499> fordul elő először, hogy a székely birtok is hűtlenség esetén a királyra száll: de a király az ilyen bortokot csak székelynek adományozhatja. <Sz. O. T. III. 142.>

    A nemesi kiváltsággal együtt járt mint jog: az adómentesség és mint kötelezettség: a katonáskodás. Minden székely köteles volt az országot fegyverrel védelmezni, ennek ellenében viszont: mentes volt az adófizetés alól, csupán önkéntes ököradóval tartozott a király koronázásra, lakodalma és első fia születésekor, minden telek egy ökörrel.

    Kezdetben még rendi tagozódás sem volt a székelyek között. A katonáskodás és vagyoni különbségek folytán azonban előbb kettő <előkelők és közemberek>, majd három rend alakult ki, úgymint: főemberek <primores>, lófők <primipilli> és közrend vagy köznép <communitas>, melyet később puskások, gyalogosok, darabont-ok <pixidarii> rendjeinek neveztek. De a három rend között a személyes szabadságra nézve különbség nem volt. <Dr. Szabó K. A székelyek régi törvényei és szokásai> Ezen három rend mellett kifejlődött még a földön lakók, vagy székely zsellérek rendje, kik a két első rend földjén laktak, de megvolt szabad költözködési joguk.

    A rendiség kifejlődésével együtt állottak elő a rendek közötti sérelmek, súrlódások, viszálykodások, amik nem egyszer felkelésbe mentek át. Ezeket a sérelmeket van hivatva orvosolni a Mátyás kiárly <1473> és II. Ulászló kiváltság levele <1499>. Valamint az udvarhelyi <1505> és az agyagfalvi <1506> nemzetgyűlésnek is éppen az volt az egyik feladata, hogy a «különféle egyenetlenségeket és hitván szokásokat eltöröljék».

    Ilyen volt az állapot a királyság alatt.

    A mohácsi vész után Erdély elszakadt Magyarországtól és 1541-ben önálló fejedelemség lesz, ami új helyzet és új célkitűzések elé állítja az országot. Ekkor árad szét egész Európán és behatol Erdélybe is az újkor átalakító szelleme. Nemcsak a haladás, hanem az emberi jogok és a szabadság szellője is megérinti a népek lelkét, különösen azon társadalmi rétegekét, melyek eddig azt nem érezték. Az új szellem hatása alatt elkezdődik az állami élet lassú és fokozatos átalakulása, ami elsősorban a közteher viselése és a hadszervezet terén érezteti meg hatását. A rendi küzdelmeknek, melyek még a XV. század folyamán szikrát vetettek, a XVI. században teljes erővel lobbannak fel, úgy az anyaországban <Dózsa-féle lázadás, 1514>, mint Erdélyben. Mindenik rend a mag érdekeit védelmezi, s a változott viszonyokhoz mérten hatáskörét, jogait igyekszik kiterjeszteni, igen sokszor a másik rend rovására, nem válogatva az eszközökben.

    A székely nemzetet se hagyta érintetlenül ez a nagy állami és társadalmi átalakulás. A változás állami érdek volt. De nem egyformán érintette a három rendet, mert a főnépet és a lófőket meghagyta a régi állapotban, a köznépet pedig a kötelező pénzadó behozatalával és a katonai szolgálat megváltoztatásával megfosztotta kiváltságainak egyik lényeges részétől. Jóllehet az új adózási rendszer a más két nemzettel egyenlő teherviselés elvén épült fel: de mert kiváltságot sértett, nemcsak a rendi ellentétet élesítette ki, hanem az államkormányzat, a fejedelem iránti elhidegülésnek is kiinduló pontját képezte.

    Ebben a kiéleződött helyzetben találta a székelységet az a mozgalom, mely Erdélyt ismét a Ferdinánd uralma alá akarta hajtani. Olaj volt a tűzön. A sok adó, terhes közszolgálatok, a két első rend erőszakoskodásai annyira elkeserítették a köznépet, hogy Székelyudvarhelyen 1562. április elején nemzetgyűlést tartottak és megesküdtek, hogy ősi szabadságukat fegyverrel is megvédelmezik. Pálfalvi Nagy György vezetése alatt 40-50 ezeren fegyvert fogtak a fejedelem ellen, de Holdvilágnál a csatát s nyomban rá a segesvári országgyűlésen <1562. június 20.> szabadságukat is egészen elveszítették.

    Azonban nem az adózás volt a közrend legnagyobb sérelme, hanem a föld elvesztése. A székelység legnagyobb ereje a föld volt. A föld adta a mindennapi kenyeret, a vizet, a fát, a sót. A föld nevelte az állatot. A föld adta az erőt, hogy érette küzdjenek, vért s életet áldozzanak. A föld volt a biztosítéka jogaik s kiváltságaik védelmének, mert a földet még akkor sem veszítették el, ha a király vagy az ország ellen felkeltek. Most a föld, ez az ős erő, egyszerre csúszott ki lábaik alól, midőn a segesvári országgyűlés törvénybe iktatta a jus regium-ot, vagyis a fejedelem azon jogát, hogy hűtlenség esetén a föld reá száll vissza s azt szabadon adományozhatja. – A föld sértetlenségével együtt veszett el a harmadik rend, a köznép személyes szabadsága is, mert az országgyűlés, hogy a népet megvédje a két első rend jogtalan zaklatásaitól, egészen a fejedelem földesúri hatalma alá helyezte, vagyis jobbágyi állapotba süllyesztette alá. Tehát egy új rend keletkezett a székely földön: a székely jobbágy. Anélkül, hogy jogai szabályoztattak volna, csupán a pénzbeli adófizetés kötelezettsége mondatott ki határozottan, ami újabb forrása lett a visszaéléseknek. Ekkor fosztották meg a só szabad használatától is. Ezzel szemben megmaradt a földnép és a lófők személyes szabadsága, felmentették az adózás és a dézsma fizetése alól, minek ellenében katonai szolgálatot teljesítettek a lófők egy lóval, a főnép 4-5 lóval. A földön lakó zsellérek szintén elveszítették személyes szabadságukat, azaz megszűnt szabad költözködési joguk és adófizetésre köteleztettek. Ez a változás ismét csak az elégületlenséget nevelte.

    A segesvári országgyűlés után megkezdődtek a hűtlenségi perek és pedig nemcsak a közrend, hanem a főnép és lófők ellen is. Rengeteg birtok szállott a kincstárra. A fejedelem lett a legnagyobb birtokos a Székelyföldön. De megkezdődött az elkobzott bortok szétosztása is, a fejedelem hű emberei között. Több mint ezer ház jobbágyot adományoz el a fejedelem. Némelyek egész falukat kaptak. <Szádeczky. A székely nemzet tört. 122.> De nemcsak a székely főnép és lófők részesültek adományban, hanem mások is. A marosszéki két nemesi rend azt panaszolja Báthory István fejedelemnek, hogy «a meghalt fejedelem sok idegen népet szállíta közéjük, Marosszéket teljesen azoknak adá, e miatt az ott lakó régi főnépek, kiknek mind ősök és atyjok az ott való községnek, segítségekkel és szolgálatjukkal éltek;ezreknek eladományozása miatt elszegényedtek, nyomorognak.»

    Az elégedetlen, kiváltságaitól megfosztott köznép az adományozások miatt 1659-ben fegyvert is fog, de sikertelenül.

    Sok elkobzott birtok megmarad kincstári birtoknak, különösen Udvarhelyszéken. Ott, a lázadás központjában építik fel verejtékes, kényszer munkával az egyik szégyen-várat: Székelytámadt várát, sok birtokot foglalva le hozzá. A várba, a kincstári birtokba kapitányokat, tiszttartókat állítanak, akik tetszésük szerint sanyargatják a népet.

    Ez a nagy birtokváltozás teljesen felforgatta a székely birtokok ügyet, s kivetkőztette eredeti jellegéből és annyi pernek, civakodásnak, gyűlölködésnek és nyomorúságnak hintette el magját, hogy azt leírni alig lehet. Hű képét tárja azonban elénk ama panaszlevél, melyet a székelység a gyulafehérvári fejedelemválasztó gyűlés elé terjesztett. Hogy némi fogalmat alkossunk a Székelyföld akkori állapotáról, ide írjuk a panaszlevél egy pár sorát. A két első rend panasza az volt, hogy »a köztük épített várakból <Székelytámadt és Székelybánja> nemes házaikat, földjeiket, jobbágyaikat erőhatalommal háborgatták, prédálgatták, lovaikat elvitték, földönlakóikat elfoglalták, s a két várhoz, sóaknához, vashámorhoz csatolták«…

    A két főnép panaszolja fel azt is, hogy »az szegény kösségen <harmadik rend> penig voltanak oly Isten ellen való birodalmak, ínségek, nyúzások, fosztások, hogy az egyiptusbelieknek nyomorúságok, ínségek kívül még írásban is nem találtatik ilyen ínség, nyomorúság, nyúzás, fosztás, mint ezeken volt, az istentelen tiszttartók miatt«. A harmadik rend panasz pedig az, hogy »az ő régi törvényeikből és szabadságukból az fejedelemnek birodalma alá, más állapotba <jobbágyság> rendeltettek. A vár szolgálatára való hajtás, sanyargatás, verés, fogság, Székelyföldön kívül való szolgáltatás, kalózkodások tömlöcözések, kínzások, melyek miatt némelyek meg is haltak. Szántóföldjeik, szénafüveik javát elvették s a várakhoz foglalták. A sok bírságolás és sok húzás-vonás miatt annyira elszegényedtek, hogy némelyek gyermeket is vetettek zálogba. A mely faluból 32-40 eke ment ki szántani, most 8-10 alig megyen ki« stb. <Sz. O. T. II. k. 321-331>

    A panasz minden sorából kisír a szabadság elvesztésének fájdalma és a föld szeretete, a nyomor, mely orvoslást kér, a zsarnoki elnyomatás, mely elégtételt keres. Már János Zsigmond meggyőződött, hogy a segesvári országgyűlés határozatai tarthatatlan állapotot teremtettek a Székelyföldön. Ígérte is azoknak orvoslását, de bekövetkezett halála <1571. márc. 14.> meggátolta ígérete beváltásában.

    Báthory István az új fejedelem már előzően tisztában volt a székely kérdés fontosságával, s meg is volt benne a hajlandóság a sérelmek orvoslására: de keze kötve volt a rendekkel szemben, kiknek megválasztását köszönhette. Nem akart alkotmányváltozást, mely még súlyosabb helyzetet idézett volna elő. Így megelégedett azzal, hogy a sérelmek megvizsgálására bizottság küldessék ki. Ebben a halasztó, bizonytalan helyzetben nyer a székely kérdés ismét politikai jelleget, midőn Békés Gáspár a császár segítségével, Báthory megbuktatására Erdélybe tör <1575>, Erdély függetlensége forgott veszélyben, s Báthory, hogy ezt megmentse: még a török segítséget is el akarta kerülni. A székelyek a Békés zászlója alá állottak, aki sérelmeik orvoslását ígérte. Békés felkelése éppen úgy vérbe fojtatott, mint 1562-ben a Nagy Györgyé. A székely kérdés továbbra is nyitott sem maradt, de fájóbb, vérzőbb, mint előzőleg.

    Az ingadozó jellem, vérszomjas Báthory Zsigmond még jobban elmérgesítette a székely kérdést. Szava, ígérete nem volt fejedelmi szó és ígéret, melyben bízni lehetett volna. Osztrák-barát és családi politikájának keresztülhajtása érdekében, valósággal kijátszotta a rendeket egymás ellen. A főnép sokszor ellenezte terveit és ekkor ígéretek fejében, a köznépet szabadította rájuk. Mikor pedig a köznép ígéreteinek beváltását követelte: leverette a két első renddel. A feketehalmi tábori országgyűlésen, mikro a török ellen készült: visszaadja a székelyek kiváltságát <1595. szeptember 15.>, de a háború után, dacára hogy fényes győzelmét a székelyek vitézségének köszöntette, még azon év december havában visszavonta kiváltság-levelét. Erre a székelység fegyvert fogott. A nemesség, iszonyú mészárlások között, leverte. Ez volt a székelység 1596-i emlékezetes farsangja. A mészárlás után a védtelen nép tömegesen vándorolt ki Havasalföldre, hogy a hazai szolgaság igáját lerázza magáról <Szilágyi, S, M. N. T. v. k. 548. 1.>

    A székely kérdés rendi, társadalmi és politikai tartalma, éppen a Báthoryak alatt, még vallási tartalommal is kibővült. Erdélyben Eössy András, szenterzsébeti gazdag birtokos prófétálásával ekkor ütötte fel fejét a szombatosok szektája. Ez a szekta az üldözött zsidó vallásból merítette tanait. Mint a zsidók, a szombatosok is új messiást vártak. Az elnyomott, uraiktól sanyargatott székelyek, különösen Udvarhelyszéken és Marosszéken, tömegesen csatlakoztak a szombatosokhoz, várva az új messiást, aki kiszabadítsa fáraók kényszeruralmából s elvezesse az ígéret földjére, régi szabadságuk országába. Természetes, hogy az új szekta, már az újítókra vonatkozó törvénynél fogva is, állandó üldöztetésben részesült, úgy az államhatalom, mint a négy recepa relígió részéről, a mi csordultig megtöltötte a keserűség poharát.

    Az új messiás Mihály vajda személyében érkezett meg, Báthory Zsigmond lemond a fejedelemségről Rudolf császár javára, de lemondását megmásítva: átadja a fejedelmi széket unokatestvérének, Báthory Endrének. A bécsi udvar erre a nem várt kijátszásra, Mihály vajdával lépett szövetségre Erdély megszerzése végett. Mihály vajda, különben is igen okos, tapasztalt uralkodó lévén, jól ismerte a székelyek elégedetlenségét, de jól ismerte vitézségüket is, hiszen a tirgovisti csatában <1595> együtt harcolt velük a török ellen. Ezt a kedvező alkalmat használta ki Erdély elfoglalására – székely fegyverrel <1599. október 28.>. Megoldotta ideiglenesen a székely kérdést is. A gyulafehérvári országgyűlésen <1599. november 20.> visszaállította régi kiváltságaikat. Igaz, hogy ezt a kiváltságot a vajda uralmának megszűntével, a lécfalvi országgyűlés <1600. október 25.> ismét eltörölte, de Báthory Zsigmond, midőn 1601-ben harmadszor is Erdély fejedelmi székébe került, jóvá teendő eddigi vétkeit, ismét visszaadta <1601. december 31.>. Ezzel a székely jobbágyból ismét szabad székely lett és a székely kérdés is hosszú időre megoldatott.

    Végig tekintve az eseményeken, megállapíthatjuk, hogy a székely kérdést a rendiség megsértése idézte elő, ami maga után vonta a harmadik rend szabadságának elvesztését. És éppen akkor történt ez, midőn egész Európában szabadságért, polgári jogokért küzdöttek az elnyomott társadalmi rétegek. Érthető tehát, ha ez a rend szabadsága visszaszerzéséért mindent megtett, sőt idegen segítséget is igénybe vett. Ha a fejedelmek és a rendek egy kissé előrelátóbbak és több megértéssel kezelik a székely kérdést: elkerülhető lett volna a vajda uralma. Mert »a vajda tisztán a magyarság közt dúló szociális küzdelemnek köszönhette sikerét, nem pedig valamelyes nemzetiségi érzésnek, vagy küzdelemnek. Erdélyi szereplésének nincs, nem is lehet nemzetiségi jellege. Őt épp oly kevéssé vezették nemzetiségi szempontok, mint a székelyeket, vagy azokat az urakat, kik tömegesen szolgálták«. <Szilágyi i. m. 551.> Bizonyossága ennek az, hogy mihelyt megszűnt az ok, s a közrend visszakapta szabadságát, megszűnt a vajda uralma is.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf