Váradi Antal: Ave Maria

szűzmáriaversSzent csönd van fönn s alant. Zengő harang
Zsong, bong kicsiny toronyban; ing a lomb,
Reng, hajlong, bontja, bántja untalan
Az esti szél, mely rajta átbolyong;
S miképp egy véghetetlen glória:
Terjeng a zsongó »Ave Mária«.
Nyomán imádság szent virága nő:
»Az én anyámat áldd meg, égi nő!«

Ilyenkor rózsabimbó lesz a szív,
Halkan feselni kezd, kinyíl, kitárul,
S a fennkölt érzelem, mely benne vív
Az égbe röppen édes illat-árul.
Oly jól esik, hogy kiket szeretünk
Fönn és alant – mindért könyörghetünk.
S imám oly benső, olyan tiszta, hő:
Az én anyámat áldd meg, égi nő!

Oh, áldd meg őt, kit ifjúkorba’ még
Szívfájdalom gyötört s üldöztetés…
Ha mind csillaggá alkotná az ég:
Dicsfényt vonna köré a szenvedés…
Kit szenvedő szülők-, férj- s gyermekért
A fájdalom hét tőrdöfése ért…
Ki véled oly rokon, te bús szülő:
Az én anyámat áldd meg, égi nő!

És hogy csordultig légyen a kehely –
Szülő, barát, férj résztvevő rokon
Örök hazába költözének el,
S ő egyedül maradt a sírokon,
Hogy, mellyel őket lángzón fogta át,
Szeretetének minden sugarát
Dicsfény gyanánt lelkemre vonja ő –
Oh, áldd meg, áldd meg érte, égi nő!

Én egyedül maradtam mindene,
Kit én szeretek – s a kit ő szeret,
Miként ha Isten ujja intene –
Hogy a rideg, részvétlen föld felett
Ne hagyjam el egy percre is, soha,
S könyörgjek érte, hogyha mostoha
S borongós szárnyú lészen az idő;
Az én anyámat áldd meg, égi nő!

Élethajónkat vihar üldözé,
S csak ketten szálltunk ész, orkán közé,
A vihar áldozatot, vért kívánt,
S ő kincsét, boldogságát egyaránt
A hullámokba szórta – csakhogy én
Kikössek boldogabb part fövenyén…
Kinek föládozása ily dicső:
Az én anyámat áldd meg, égi nő!

Szívembe szent virágot ültetett…
– Saját, gazdag szívéből vette mind: –
Hitet, reményt, forró szeretetet,
Hogy bennem újra nyíljanak megint.
Amíg hát egy bimbójuk élni fog,
Mindig a hű kertészre gondolok,
S imát nyit minden évszak és idő:
»Az én anyámat áldd meg, égi nő!«

S a meddig lelkem Isten tükre lesz,
A meddig benn egy gondolat ragyog,
– Még akkor is, midőn csak egy kereszt
Jelez a földön, melyet elhagyok, –
A túlvilágnak csillagkapuját
E hozzá forrt imával lépem át:
»Ave Mária! ki szent vagy s dicső,
Az én anyámat áldd meg, égi nő!«

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf