Komjáthy Jenő: Schopenhauer

shoppenhauerVilágbölcs! fényes, fönti szellem! üdvözöllek.
Oh, hogy szomjam te nagy szívedből olthatom!
Mélyítő mélyein a nagy világtükörnek
Jártál te mester! s én követlek szabadon.
Bár az „örök világszem” megtörött szemedben,
Elméd a titkok szívéig hatolt.
Költő s tudós! Lant volt a próza láz kezedben,
A bölcselem meg égi líra volt.

Világbölcs! értelek, csodállak és szeretlek.
Átérezem, mitől a szíved vérezett;
A mély iszonytól szívem minden izma reszket,
Mely átaljárta s megdöbbenté szívedet.
A létiszony, a nagy talány, a vérkövesztő,
Embervelőre éhes síri rém
Már engem is gyötört; véreztem én is metsző
S kővé meredtem zord tekintetén.

Igazság volt csupán szíved izzó szerelme
S nem kereséd, világos-e az vagy sötét.
Sötét igazság hirdetője, fényes elme,
Ki Mája fátyolát előttünk felfödéd!
Mily zordon és komor tan! Mégis mily világos!
E gyászos tanban mennyi a vigasz!
Kegyetlen bár az istennő, akit imádasz:
Igaz, tehát szép – és szép, mert igaz.

Oh, mert e lét a vak, bősz vágyak biralma;
Föltépni mélyeit kegyetlen gyönyöröd,
És mintha csak kerubok tűzlelke ragadna,
A kígyó pikkelyes bűntestét széttöröd;
S az édenből haraggal égő pallosoddal
Kiűzöd az embert, mert elbukott!
De mégse tiltod el, hogy visszanézve loppal
Az ősi szépe ott keresse, ott.

Avagy nem tárod-e föl az Eszmék világát,
Az örök-szép hazát, a fájdalomtalant,
A gondolat gyönyörét, szűzi tisztaságát,
Hol nincs jövő, se múlt, nincs fönt és nincs alant?
Az örök most s az örök itt az úr örökké,
A bölcs teremtő s a költő király;
Hol végtelen korokká s végtelen körökké
Magasodik, mit perc és hely kínál.

S mutatsz egy más, egy öntelen, egy szent világot,
Az örök-jó honát, a szenvedéstelent.
S bár mély a seb, mit Szanzara szívünkbe vágott,
Nirvána vár reánk, az édes, tiszta csend.
Ahol nem gond a gondolat, nem sért az érzet,
Nem bűn a bűv, nem fáj a fájdalom;
A semmi az, mert nincsen róla földi képzet,
Mert ellenképe az mi itt vagyon.

Dicsőült szellem! ott lebegsz te már honodban,
Csak az mienk, mit ránkhagyott könyved beszél;
De szíved itt dobog és szívünk véle dobban,
Tanuljuk, mit tudál; sejtjük, mit érezél;
S bár démonunk más utat törni készte minket,
Dicső előkép! ihlesd homokunk!
Az a cél int nekünk, mi egykor néked intett:
A célnál ott leszünk! találkozunk!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf