Balaton László: Plánder Ferenc, Göcsej első ismertetője

A Göcseji Falumúzeum jelképén, a Hencz György-féle vízimalom falán Zala megye úttörő néprajzkutatóinak neveit olvashatjuk, köztük Plánder Ferencét is. Plánder Ferenc 1796. január 5-én született Kiskanizsán, és 1867. március 5-én hunyt el Nován. Szülei: Plánder István és Káposzta Julianna. Ősei 1711 és 1720 között költöztek Kiskanizsára. Nevüket először Plandelnek, később Plandlnak, végül Plándernek írták. Az 1770-es években több Plánder családot írtak össze, ezek többnyire jómódú, 2-4 ökrös gazdák voltak. Plánder Ferenc édesapja azonban nem volt önálló gazda, valószínűleg egyik módosabb gazdának  vele egykenyéren élő fia lehetett. Plánder Ferencnek egy testvére született 1793-ban. A Plánderek közül többen is kísérletezték tanulással, ahogy Ferenc is: 1807-től 1812-ig a nagykanizsai piarista gimnáziumba járt. Megfelelően tanult, sőt az utolsó évben, a II. humanista osztályban eminenssé vált. Gazdasági érdeklődését és tudását, valamint a nemességgel szemben fennálló bizalmatlanságát is jobbágyrendű családjából hozta.
  A gimnázium elvégzése után Szombathelyen lett kispap, 1819. január 17-én szentelték pappá. Négy hónapig Nagylengyelben volt káplán, majd öt évig Szombathelyen. 1824-től,  két éven keresztül, a szombathelyi líceumban történelmet tanított. 1826. december 1-től Nován lett plébános, és ezt a tisztséget 40 éven át töltötte be, egészen az 1867. március 5-én bekövetkezett haláláig.
  Ezek a száraz, életrajzi tények. De ki volt válójában Plánder Ferenc, aki először vizsgálta tudományos szempontból az ország egyik, ha nem a legelzártabb, éppen ezért számos vonatkozásában egyedi néprajzi kincseket rejtő tájegységét, az Erdőországot, Göcsejt.
  Plánder Ferenc élesszemű megfigyelő volt, lakókörnyezetét jól megfigyelte, megismerte és a számára érdekes, értékes dolgokat gondosan lejegyezte. 1832-ben közzétette a Tudományos Gyűjteményben a "Zala Vármegyei Göcsei szóejtés (dialectus) s annak  némely különös szavai" című nyelvészeti cikkét, majd 1838-ban a Göcseinek esmérete című néprajzi írását.
  Nyomtatásban megjelent írásain kívül még egy érdekes feljegyzése maradt fenn, amit Szentmihályi Imre talált meg. Plánder Ferenc minden lezárt év után összegezte mindazt, amit a "jövendőség" számára fontosnak talált, és ezt a novai keresztelési anyakönyvbe lejegyezte. Ezek kiegészítik néprajzi műveit, másrészt megismerhetjük egyéni értékítéleteit, politikai nézeteit, és gazdagíthatjuk reformkori ismereteinket is.
  Feljegyzéseit az időjárási megfigyeléseivel kezdi, részletesen leírja, mikor volt hideg, mikor esett az eső stb. Ezekből a meteorológiai adatokból következtetéseket von le, vizsgálja az időjárás hatását a gazdálkodásra. A korabeli göcseji gazdálkodásról is képet kaphatunk ezekből a feljegyzésekből.
  A világpolitika eseményeit is leírja, majd a hazai történésekről számol be. Foglalkozik a Tudományos Akadémia megalapításával, a folyószabályozásokkal, de még az 1830-as kolerajárvánnyal is. Szenvedélyesen érdekli a napi politika.
  A mezőgazdaságon belül leginkább a szőlőtermesztésről számol be. Nova mindig híres volt borairól, évente feljegyzi, milyen volt a bortermés. Az aratásról is pontos leírást ad, gyakran utal rá, hogy milyen kevés a termés a késői kitavaszodás, a nyári forróság és az aratáskori esők miatt. Gyümölcsről, zöldségről ritkán ír. Az állattartásról sem számol be évente, de a legfőbb gazdasági értéknek az állatot tartja.
  Politikai világképét a jobbágysággal való azonosulása és - ezzel párhuzamosan - a nemességgel szembeni ellenérzései, de az uralkodó iránti feltétlen tisztelete határozzák meg.
  Szentmihályi Imre szerint Plánder Ferenc néprajzi műveiben szinte modern néprajzi szemlélet érvényesül. Szociológiai jellegűek is, de a népélet ünnepélyesebb, romantikus oldalát is megmutatja. Érdeklődő, kiváló megfigyelőképességgel rendelkező, művelt, képzett ember volt. Néprajzi szakirodalommal már szombathelyi tanulmányai során találkozott, Bitnitz Lajos hatása érzékelhető is írásain.
  Katolikus jobbágyhíveit védve, élénk ellenszenvet tanúsít a göcseji "szegek" vidékén élő református kisnemesség iránt. Ennek néprajzi munkáiban hangot is ad.
  A göcsej "szívében" fekvő mezővárosba, Novára kerülő Plándert lenyűgözte az az egyedi népélet, amit itt talált. Már a kezdetektől gyűjtötte a számára is idegen göcseji tájszavakat, és 1832-ben meg is jelent a már említett tanulmánya. A nyelvjárás később is foglalkoztatta, ezért az 1838-ban megjelent néprajzi tanulmánya is nyelvjárási résszel kezdődik.
  A fiatal pap hamar megszerette Göcsejt, 1832-ben már göcsejinek vallja magát. "Nova Mező Város, Göcseinek valóságos szíve" - írja Plánder. Meghatározza Göcsej területét, foglalkozik a szó etimológiájával, a nyelvjárással, a népviselettel. A későbbi kutatókra (Gönczi Ferenc, Szentmihályi Imre, Bíró Friderika) jelentős hatást gyakorolt.
  Nem a teljes Göcsejt mutatja be, csak Nova környékét, mégis pontos képet kaphatunk a dél-göcseji népéletről, a jobbágyok mindennapjairól. Művei Göcsej első tudományos, néprajzi ismertetői, Plánder Ferenc Göcsej első - a néppel együtt elő, a népet szerető - tudós kutatója. Plánder Ferenc síremléke Nován található, a településen látogatható helytörténeti gyűjtemény az ő nevét viseli.

Irodalom: Plánder Ferenc: Göcsejről Zalaegerszeg, 1970.