Juhász Gyula: Dugonics sírjánál

Sírodhoz Dugonics, szent öreg, eljőve,
Új kor énekese tiszteletét teszi,
És hogy zöld laurus fonja be hamvadat,
Örvend néki egész szíve.

Karcsú, bús obeliszk tör föl az égre itt,
Mint nagy lelked, amely túl homokon s poron
És túl parlagon is új Helikon felé
Szállt, és vitte a nemzetet.

Áldott vagy Dugonics, szent öreg, oszlopod
Oltár lesz, valamíg Hunnia térein
Árpád nemzete él, s virtusa finomul,
S lelkét nem lepi durva rög.