Sajó Sándor: Ének Tompa Mihályról

Születése századik évfordulójának ünnepén a Kisfaludy-Társaságban

Tompa Mihály Vasárnapi Újság 1856Ki dalt zengettél felhős magyar őszrül
És szíved mélyén bús voltál s beteg:
Bánat költője! Rokon ismerősül
Egy őszi dallal hadd köszöntelek!
Tövises bokrán magyar végzetünknek
Szíved vérének rajta van nyoma,
E szent emléknek szól e méla ünnep,
Mint templom mélyen búgó orgona…

Örvénylő vágyak, csüggeteg remények
Csak búdra fognak egymással kezet;
Múltból, jövőből mindig sírva tér meg
A fájó emlék s fájó képzelet;
Mint kakukkfű a temetői páston,
Sok búd közt úgy hajt egy-egy halk öröm,
Repülni vágynál, sok szép álmodás von
S megtörten ülsz egy kicsi sírkövön.

Ez a te sorsod. Ezt ha megfelejted,
Hazádnak sorsa új gonddal tetéz:
A hős magyarság, ez a balga gyermek,
Oly lenni vágyó és oly halni kész!
S te bukni látván a nagy magyar álmot,
Megrendült hittel hogy’ hirdess hitet?
Szállnak lantodról fenséges sirámok,
Szíved’ hazádért gyász telíti meg.

Madár fiait buzdítod ma dalra,
Majd Ikaruszként elszánt vagy s merész;
Új Simeon vagy: élni sem akarva
Szabadság nélkül halnod oly nehéz!
S míg bánatunkat énekled kesergőn,
Vigyáznod is kell, kik értsék szavad:
Sebzett vad sírhat szabadon az erdőn,
A magyarnak még sírni sem szabad.

Megenyhült légben, viduló határon
Ne hajts a dalra, jó gólyamadár!
De vigasztalj, hogy kétségünk ne fájjon,
Bármily csaló a csalfa napsugár;
Ha pusztulunk is, el nem veszhetünk még.
A földúlt fészek új sarjat nevel,
Nem oldott kéve árva nemzetünk még,
Csak egy hazánk van, az nem veszhet el!

Hogy zsong, hogy zúg a szenvedések árja!
Hullámzanak rajt’ fölsíró dalok;
E bút egy nemzet issza és csodája
És zokogásán sírva andalog;
Az ár növekszik, a dal egyre mélyül,
Csak bú növelhet ily dús koszorút!
S mint őszi lomb, mely elhullásra készül,
Maga a költő egyre szomorúbb…

Marcangolt lélek… kincsét mind elosztván
Beteg szívére hol lel balzsamírt?
Mint önnönsebjét nyaldosó oroszlán,
Megül egy dombon, őrzi azt a sírt;
Fiát siratja: hol vagy, drága gyermek,
Te istenségnek remek ékszere!
Egy vágya van, kit ily sír gyásza ver meg:
Bár roskadhatna maga is bele!

Ki gyötrött szívvel járja a világot,
Erdőbe menjen, zöld mezőkre ki;
Ott árnyas lombok, illatos virágok
Még enyhülést is adnak tán neki;
Ott fűlengésbűl, szellőlebbenésbül
Hangok szövődnek, halk melódiák,
S békítőn suttog örök pihenésrül
A hulló lomb s a hervadó virág…

Szeretsz-e járni hervadó őszi tájon?
Bús mosolyábul, mondd, ittál-e már?
Csak tárd ki lelked, hadd, hogy rászitáljon
A bágyadt fény, a fátylas napsugár;
A színes csendben, méla hangulatban,
Egy kedves bánat lengve szárnyal át
S a lélek mélyén megzendíti halkan
Az elmúlásnak nyugtató dalát.

Virágnak, ősznek, dalos szeretője!
Meglelkesítvén a Természetet
Hány új szépséget fakasztott belőle
Regéket termő bús költészeted!
S a sok virág mind hálás volt irántad:
Szépségük ír volt sebzett lelkeden,
S most sírodon is hűséggel tanyáznak,
Hogy az is mindig virágos legyen.

Már lelked, járva égi szép mezőket,
Nagy hármas fényben vígabbá derül:
Arany s Petőfi ott Melléd szegődnek
Egünknek legszebb csillagképeül;
Már lelked, mint a napfény, mint az illat,
Ott járja útját ifjan, könnyedén,
Hol minden titkok zárai kinyílnak,
A végtelenség csillagos terén.

De hervadáskor, falevél ha sárgul,
S a magyar égre ráborong az ősz:
Vigasztalásul titkok magasábul
Te hű madárként most is visszajössz;
Az ős fészek, mely megnövelte szárnyad.
Az ismert tájon most is dalra vár,
S míg búját zenged szomorú hazádnak,
Merengve hallgat az egész határ…

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf