Volly István: Zoborvidéki szentivánéji tűz

«LEÁNYTÁBORTŰZ»

„Tüzét megrakoljuk, négyszögre rakoljuk, egyik szögén ülnek szép öreg emberek, másik szögén ülnek szép öreg asszonyok, harmadikán ülnek szép ifjú legények, negyedikén ülnek szép hajadon lányok”.

/Kolon, Nyitra megye/

Van egy esténk, amikor a legkésőbben nyugszik a nap és másnap reggel a legkorábban kel: közben van az év legrövidebb éjszakája. Ekkor ünnepli a nép Szent János, népiesen Szent Iván éjszakáját, a június 23-ról 24-re virradó éjjel.

    Némely helyen nagy kereket forgatnak ezen a napon. Jobbágyiban, Nógrád megyében, a kerékre szalmát kötöttek és meggyújtották. Forgatták addig, amíg égett a szalma. A Győr megyei Szentiván környékén taligakerékre kötötték a szalmát, aztán meggyújtották, de nem gyufával, hanem csak úgy régiesen, acéllal és kovával ütöttek tüzet. A temető közelében egy magas dombon készültek erre a játékra. Éjfélkor eresztették le a dombról az égő kereket. Gyönyörű lángolását sokáig figyelték. Azt mondták, hogy ott van az arany, ahol a kerék megáll és hogy ezen az éjjelen a föld alatt rejtőző aranykincs meggyullad és ami rozsda van rajta, az kékes lánggal leég… A kerékforgatás különben ezt jelentette, hogy a Nap már az égen a legfelső pontjára hágott és – amint a régi prédikátor hozzáfűzte a tanulságot – minden dolgok változnak.

    Gyerünk Ivánkát ugrálni! – adja ki estefelé a jelszót az egyik falusi leány. Innen is, onnan is kilépnek az utcára a lányok és csapatba verődve elindulnak a falu vége felé. Most látszik meg, hogy előre készültek a Szent Iván estéjére, mert minden leány ünneplőbe öltözött és kicsinosította magát. Nótáznak is, a féle gyülekező jel ez a nóta.

    A falu végén, a zöld erdő aljában egy kis tisztásra vezet az út. A lányok szétszélednek, szalmát és szárazkórót gyűjtenek s a tisztás közepére rakják. Egy leány meggyújtja a tüzet. a néphit azt tartja, hogyha a sokféle giz-gazt elégetik, akkor az egész határban gyommentes lesz a gabona. A tűz füstje pedig – amerre elszáll – a jég és a fagy ellen védi a határt. Ezt persze az öregek mondják, akiket már csak a termés, csak a vagyon érdekel…

    Elmúlt a havas tél, a szeles-esős tavaszelő, a nyár bontogatja most a melegét. „Jézus ünnepeire” emlékeztet ez a változás. Köröskörül virágos az erdő, harmatos a rét. A búzavirág, a rózsavirág most bontja a szirmát és este messze világít a mécsvirág fehér szeme. A leányok „virágéneket” is énekelnek. Eközben veszik a virágokat, bevetik a tűzbe. S aki belenéz a lángokba, annak az éjszaka sokkal sötétebbnek látszik. A lányok összébbhúzódnak egy csoportba.

    Ezután a kiéneklés következik. Minden leányt név szerint kiénekelnek és hozzá a legényismerőse nevét is kimondják! A falu nincs messze, hallja, aki nem alszik! Sorra kerül minden leány. A nevek sorrendjét utcák szerint veszik. A leány, amikor a legénye nevét hallja, abban a pillanatban nekiszalad a tűznek és átugorja. Másodszor is ugrik, amikor a saját nevét éneklik. Némelyik leány sikongat is közben. Az is előfordul, hogy leány és legény kézenfogva – együtt ugrik át a lobogó lángokon.

    Persze, az éjszakában nyílt vallomás ez a jellegzetes kép, s komolyan és véglegesen megpecsétli a fiatal pár sorsát! Előfordul, hogy a legénynek nem tetszik az a leány, akivel kiéneklik. Erre szétrúgja a tüzet. De a leányok hamarosan helyreigazítják. Különben a fiatalság örömmel és türelemmel várja, míg sorra kerül. De az öregek csak messziről hallgatják az éneket, a tűz már nékik semmit sem jelent, nem nekik szól a szakadatlanul tartó éneklés sem. Ezért aztán rámondják: „Hosszú, mint a szentiváni ének.”

    Ha jönnek idősebb asszonyok, azok bodzaágat pörkölnek a tűzön, hogy azzal kössék be a daganatot, mert az elapasztja. És azok az asszonyok és menyecskék, akiknek kisgyermekük halt meg, a tűz körül álló gyermekeknek cseresznyét osztogatnak, hogy ezt kapjon az ő gyermekük is a másvilágon. Leginkább olyan gyermek kapja a cseresznyét, aki ugyanazt a nevet viseli, mint az anya elhalt gyermek.

    Pogány szokás a tűzugrás, vélte egy időben a tudomány. És mit tesz valóságban a magyar nép? Jézusról énekel és hazafelé menet egy kedves, szinte gyerekes dallamra megzendítenek egy Mária-éneket is, mintha csak pappal és csengettyűt rázó ministráns gyerekekkel mennének:

„No ti apró diákok, lassan csengessetek,
Hogy aludjon Mária piros napfölkeltig…”

    Néhány Árpád-kori magyar faluban maradt fenn szinte a napjainkig ilyen szépen a szentiváni tűzugrás. A szomszéd népek is ismerik, de a magyar változatok páratlanul szépek! Éltek egész az utolsó emberöltőig, aztán valami hatósági beavatkozásra maradtak el, minden faluban majdnem egyazon időben. Ha tűzgyújtást nem is gyakorolják, azért a felejthetetlen, szép dallamok ma is élnek. A Nyitra megyei Pográn, Ghymes és még néhány falu a Zoborhegy alján – nem tért vissza2. A legszebb magyar szentiváni énekek pedig itt vannak: – így most Magyarország határán kívülről köszöntenek felénk!…

    A szentiváni tűzugrás főszereplői a lányok. Mint népi játék készen adja a magyar lányok „tábortüze” kereteit. A leányifjúság legnagyobb, legszínesebb ünnepévé alakítható. Ezt a keretet adjuk meg az alábbiakban, színszerű feldolgozásban.

A játék

    A leányszereplők száma legalább nyolc. Legény is legyen lehetőleg ugyanannyi. Szabadtéren nagyobb csoportok is felvonulhatnak és részt vehetnek a táncban. A tűz körüli csoport tarkítására „Jelenti magát Jézus” megjelenítésére – kisgyermekek (elemi, polgári) is szerepelhetnek.

    Szabadtéren a tűz helyét válasszuk meg úgy, hogy a nézősereg mintegy körülállja – és a falusi nép szerepét játssza – a „szentiváni tűz” körül!

    Zárt helyen természetesen csak jelképesen éghet a „tűz”. Pl. piros papírral letakart villanylámpa világítson ki a szalmaféle alól. Szép, szabad zöld réten már igazi tűz is rakható. (hasábfákra tett szalma és sátorosan állított rőzse igen jól ég.) Ehhez megfelelő engedély kell, óvóintézkedésekkel.

    A leányöltözet térden alulérő bőszoknya, elölkötős kötény, ingváll, rojtos nagykendő, csizma, szalaggal befont haj.

    Külön csapatban jönnek a lányok, a kezükben virágok: szegfű, rózsa, szőlővirág. Szalmát, kóróágakat, rőzsét hoznak a tűzrakáshoz. Ringó léptekkel haladnak.

    Lépésre énekelnek. (1. dal)

Scan0025

Hej, te Ferkó, mért vagy „cigány”,
Mért jársz a magyar lány után?
– Azért járok én az után,
Szebb a magyar, mint a cigány.

    Megállnak a lányok a középen. A legények hátrább maradnak egyelőre. Gyepen le is ülhetnek. A lányok megrakják a tüzet, egy közülök „meggyújtja”.

    Egy leány – míg a „tűzrakás” tart, körüljár és szaval:

Tüzét megrakoljuk, négyszögre rakoljuk,
egyik szögén ülnek szép öreg emberek,
másik szögén ülnek szép öreg asszonyok,
harmadikán ülnek szép ifjú legények,
negyedikén ülnek szép hajdan lányok!

    (A megfelelő csoportokra kedvesen rámutat: emberekre, asszonyokra a nézők között, legényekre és leányokra pedig magukra, a szereplőkre.)

    Mikor a tűz fellobban,a leányok frissen karikába állnak, a tűz körül. Kart fűzve táncolnak: két hosszú lépés jobbra, két rövid vissza és így tovább, csárdásütemben. Reng a szoknya, és halad a kör jobbra. Énekelnek. (2. dal. Harsány, friss hangon!)

Scan0026

    Most hosszabb ének lévén soron, le is ülhetnek. Ünnepélyes nyugalommal kezdik a következő éneket. (3. dal)

Scan0027

    Ez a híres, szép ének szinte kívánja, hogy ne csak énekeljük, hanem jeleneteket szőjünk az 1., 2. és 3-ik verséhez3.

    Zárt színpadon, ahol a háttérre való vetítés megoldható, a nézőteret fokozottabban elsötétítjük és csak a „szentiváni tűz” körül állók kapnak kis fényt. Felettük a falra, vagy vetítővászonra vetítjük – a „Nagykarácsony” versszakára a Kisded képét, a „Hangos Húsvét”-ra a feltámadt Krisztusét s végül a „Piros Pünkösdre” a Szentlélek jelképét.

    Szabadtéri színpadon – vagy ha nincs vetítőeszköz, akkor – ugyanezen verseknél megáll a közös ének. Megjelenik a tűz előtt a színen egy kis csapat, a bölcsőskések pl. Pereszlényi bölcsőske. S megszólal a vezetőjük: Szabad-e a karácsonyi köszöntőknek? – s előadják a bölcsőringatást. Boldog karácsonyt kívánnak, s távoznak.

    Folytatódik az ének: „Másodszor jelenti Hangos Húsvét napján, Jézus magát úgy emlegeti már…” Erre megjelenik a húsvéti köszöntők kis csapata: – Szabad-e húsvétot köszönteni? – s verselnek.

    Harmadszor folytatódik a közös ének, a Piros Pünkösdről… Megjelennek a pünkösdölők: – Szabad-e pünkösdölni? – s éneklik a pünkösdhimnuszt, felemelik a kis királynét, jó termést kívánnak, s – elköszönnek.

*

    Rövid népi játékok alkalmasak erre a „megjelenítésre. (Népi Játékok I.) A szereplők is kicsik lehetnek, akkor kedvesebbek. Az egész jelenet afféle látomásszerű, könnyed legyen, éppen csak idézze a három ünnep hangulatát. A csapatok egyik oldalról jönnek, a msokon távoznak, percek töredékei alatt. Ezután a tűzgyújtó lányok a fenti ének utolsó három versét egyfolytában éneklik befejezésül.

*

    A következő ének alatt a leányok az ének szövegében említett virágokat – amikor kimondják a nevét – a tűzbe dobálják. (4. dal)

Scan0028

Másik féle virág
A szőlő szép virág.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.

A harmadik virág
A rózsa szép virág.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.

    A következő versekben a dallam kissé módosul. Az első három ütemet négyszer kell ismételni és erre énekelünk 4 verssort, aztán a Virágom… stb. refrén következik nyomban.

Ne vetekedj vélem,
Te búza szép virág
Mert bizony tevéled
Széles ez világ él.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.

Ne vetekedj vélem,
Te szőlő szép virág,
Mert bizony tevéled
Szent misét szolgálnak.
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.

Ne vetekedj vélem,
Te rózsa szép virág,
Mert bizony tevéled
Lányok dicsekednek!
Virágom, véled elmegyek,
Virágom, tőled el sem maradok.

    A lányok körbeállnak és körültáncolják a tüzet, karikázva, két hosszút lépve balra és két rövidet vissza. (2. dal dallamára 2. vers.)

Gyere babám, tegyél rá, had szikrázzon lángja!
Terítsd földre a subád, had fekszünk le rája!
Jöttem is, mentem is arra jártam én is.
Gyere kedves galambom, melegedj meg te is!

    A kör kitágul, a legények belépnek, ki-ki a párjához, egy-egy leány mellé. Kezdik a párosító éneket. A neveket előre megbeszélt sorrendben éneklik ki. Amikor a pár hallja a legénynevet, kezetfogva nekifutnak a tűznek, átugorják. Szemben a körben megállnak, várják a leánynév éneklését s akkor visszafutva újra tüzet ugranak, s visszatérnek a helyökre.

    (Ha legények nincsenek, akkor a leány maga ugrik mind a legénynév, mind a leánynév éneklésekor. Könnyebb az ugrás egyedül.)

    (5. dal. „Egyik ága”-tól ismétlődik többször)

Scan0029

    Ismétlődik a kiéneklő vers néhányszor, más-más legényt és lányt nevezve meg abban, míg a tűz lassan kialszik.

    Végül karikáznak egyet együtt a legények és leányok. 2. dal 3. versére:

Scan lányok

Oltsd el babám a tüzet, elég volt a lángja,
Gyönge kis karjaim elfáradtak nála!
Jöttem is, mentem is, arra jártam én is,
De be nem eresztettél, távol estem én is!

    A hamvadó tüzet széttapossák. Párosan felállnak és elindulnak arra, amerről jöttek volt. A búcsúzó éneket halk csengetéssel kísérheti néhány legény. Ha kis gyerekek is voltak a játékban, akkor azok mennek most elől, s azok csengetnek, sűrűn, egyenletesen, végül elhalkulva. 6. dal.

Scan0030

    (A 2. versnél a második ütem első két nyolcada helyett negyedhangot!)

    Párosan elvonulnak. Búcsúzóul visszamarad egy leány és megköszöni a figyelmet, a régi magyar népi játék iránti szeretetet, jó termést, bő aratást kívánva elköszön.

Manga János: Ünnepi szokások a Nyitra megyei Menyhén, Néprajzi füzetek 9. sz. 1942. (Ghymes, Pográny, Tild egyszerűsített dallamai: 2., 4., 6. sz.) Kodály Zoltán: Zoborvidéki népszokások Ethnográphia, 1909. (3., 5.) és Attovich F.: Zoborvidéki szentiváni népszokások. Ethn. 1901. adatai felhasználásával.        

/1/ Népi dallamok felhasználásával írta Volly István

/2/ 1938-ban

/3/ A „Jelenti magát Jézus” önálló ünnepéllyé is terebélyesedhet, mikor is az év három nagy ünnepi játékait mutatjuk be a közös kórusének keretébe foglalva.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf