Arany János: Nyalka huszár

Nyalka huszár, honnan oly vágtatva?
S hogy tettél szert vezeték lovadra?
Engem uccse, gyönyörű egy állat:
Adok érte jó forintot, százat.

„Azt ne tőlem, a kardomtól kérdje:
Markolatig vérbe gázolt érte.
Tegye vissza kérem foglalóját,
Hadnagy uram, nem eladó jószág!”

Ejnye fiú… no de annyi, mint a…
Nem teszem én erszényemet vissza,
Kétszer annyit mondok, s ahogy illik,
Lefizetem utolsó forintig.

„Hadnagy uram, megkövetem szépen,
Egy szó mint száz, nem eladó nékem.”
Hogyne volna mennydörgés huszárja!
Ráadásul még egy száz; megjárja?

„Mi tagadás, helye vón a pénznak,
Fel is férne ily szegény legénynek;
Hanem egy új tisztnek lova nincsen:
Jó pajtásom, neki szántam… ingyen.”