Szily Szabó Károly: Trianon!

Mint kietlen parton
hajótörést szenvedett,
mint fáradt madár,
mely tenger fölött röptében
hullámok sodró árjába esett
s vergődik a piszkos habokon, -
kiáltottunk föl egy szörnynapon:
                             Trianon! Trianon!  

Mint nemes vad
a ragadozó karmai közül,
mint a vétektelen rab
a nedves, vaksötét
zord börtönfalak mögül,
jajdult föl égbetörő hangon
elszakított millió magyar:
                              Trianon! Trianon!

Mint forró, víz nélkül
pusztán bolyongó kiált,
mint anya átkos szava,
kitől a kenyeret elrabolták,
mit kicsinyeinek szánt,
visszhangzik azóta szívszaggatón,
északon, keleten, délen és nyugaton:
                                Trianon! Trianon!

Mint föld méhe lángokat lövellve,
mint tűzláva sistergőn ömölve,
mint zúgó, bömbölő ár,
tajtékzón rohanva,
gátakat pozdorjává törve,
zúg majd világot bejárón
a nagy leszámolási napon:
             Trianon! Trianon! Trianon!

                                                                 1934