Sajó Sándor: Harminc év, Kelet, nyugat; Pünkösd reggelén

Sajó Sándor:

Harminc év

Akit szerettél s ifjan elfeledtél,
El van temetve – azt hitted -, halott;
Sírját se tudva új utakra keltél,
Új álmok karja lágyan ringatott.

Tíz év után már villan egy-egy emlék:
Mosoly, tekintet, zengő halk szavak;
Húsz év multán a tűnt idők szerelmét
Madár dalolja árnyas lomb alatt.

Harminc év – s minden ég, lobog, mi rég volt,
Fölgyúl a vágy, a bú, a szerelem: -
Lelked tündöklőn fénylik, mint az égbolt
Csillagvilágos téli éjjelen…

    1922

Sajó Sándor:

Kelet, nyugat

Jön napkeletrül napsugár,
Jön napnyugatról szennyes ár,
A két erő itt egybeomlik, -
Szegény magyarság benne romlik.

S a harcban – ó bús bökkenő! –
A szenny, a csúfság egyre nő,
Piszokba fúl a nap sugára, -
Ki itt él, meghal nemsokára…

    1922

Sajó Sándor:

Pünkösd reggelén

A hajnalpír már aranyszínbe olvadt,
Az ünneplő csend harangszóra vár;
Nincs lengő fátyla fölvert útipornak,
Szűz verőfényben fürdik a határ.

Harangszó zendül. Öltsd fel új ruhádat,
Királynőm, édes! várlak, – hol maradsz?
Szerelmes lelkem hadd lengjen utánad,
Mikor az utcán frissen áthaladsz.

Jöjj mosolyogva, ifjú ragyogásban,
Csókolja napfény termeted, hajad,
Úgy jöjj, hogy most is gyönyörödve lássam,
Nincs nálad szebb a kerek ég alatt!

Királynőm, várlak! – ragyogó tavasz van,
De ha te nem jössz, elborul szegény,
S hárman sírunk majd együtt egy panaszban:
A felhős ég, a bús pünkösd, meg én…