Fülöp Károly: Balassi

Golyó találta künn a vár alatt,
s forró szíve lassan bénulni kezdett…
Ágya körül nem álltak sorfalat,
csak két barátot látott s egy keresztet.

S a vére míg csöppenként elfogyott,
tűnő tudatán átfutott az élet:
bujdosás, gond, bánat, száz befagyott
remény és hány nem teljesült ígéret!…

Bécs, Lengyelhon még egy mosolyt kicsalt,
majd régi zsoltárt kezdett súgni ajka;
kábult fülébe zeneszó rivallt;

csaták, utánuk csók és tele kanna…
És úgy érezte utolsót sóhajtva,
hogy tört szemét lassan lefogja Anna.