Csóri Gellért Pál fogatolt honvédtüzér, ferences rendi szerzetes

Heves vármegyében, Gyöngyösön született 1830. évi március 20-án, jómódú polgári szülőktől. Alsó, felső oskoláit szülőföldjén Gyöngyösön végezte, mint költészeti osztályt végzett tanuló 1844-ben a legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferenc rendi szerzetes tartomány papjelöltjei közé vétetett fel, s 1848-ban Szolnokra rendeltetett a bölcsészeti tanfolyamra.

    Itt találta őt, mint I-ső éves bölcsészethallgatót, a nevezetes 1848-ik év március 15-ike, mely mindenkire, de főleg az ifjú kebelre mély hatást gyakorolt, nem is sejtve még a jövőt, mely csakhamar bekövetkezett, a szabadságharcot. Ennek bekövetkezése után már küzdelem támadt az ifjú Csóri keblében is, mert az önfeláldozás és ájtatosság gyakorlása – mely utóbbit főleg vallásos szüleitől örökölte – már ifjú korában mély gyökeret vert szívében, tudta már azt is, hogy egy szerzetes hivatása magasztos, és nemes, és mégis mindezek dacára 1849-ik év kora tavaszán, mint II-od éves bölcsészettan hallgató, letette a szerzetesi öltönyt azon erős feltétellel, hogyha a szeretett haza szolgálatában, majdan a csaták viharai között az Isteni Gondviselés megtartja életben, ismét visszalép a Szent Ferenc rendi szerzet kötelékébe, melyhez gyermek korától fogva szent érzelemmel ragaszkodott. Búcsút vett tehát a szerzettől és Szolnokon a honvédtüzérséghez íratta be magát.

    Kezdetben ágyútöltények késztéséhez alkalmaztatott Budapesten; később Görgey fővezérsége alatt Pöltenberg tábornok hadtesténél a VI-ik számú lovas üteghez osztatott be, és négy nagyobb csatában vett részt, nevezetesen: Győr mellett, Komáromban a Szőnyi sáncoknál az osztrákok, Vácnál és Miskolcnál a muszkák elleni csatákban és azután folytonos hátrálás és csatározás között eljutott Világoshoz.

    A fegyverletétel után sok baj, bujdoklás és nélkülözés között Szolnokra a Szent Ferenc rendi szerzetházába menekült, s feltételéhez híven ragaszkodva, újra felöltette a szerzetesi ruhát és Szolnokról a gyöngyösi szerzetházba rendeltetett a hittani tanfolyamra. – Ámde alig pár hónap múlva a Gyöngyösön működő sorozó bizottság elé rendeltetett, és mint volt honvédtüzér, büntetésből 10 évre be is soroztatott a császári hadseregbe 1850. év elején. Ezután Budapesten át gyalog Bécsbe kísértetett fegyver között, és a 19-ik számú császári gyalogezredbe osztatott be, honnét – mint beteges – 1858-ik évben altiszti ranggal bocsájtatott szabadságra. A polgári életben azután Gyöngyösön, mint ügyvédsegéd működött és 1863-ban 33 éves korában elhalt.

szozattv


szozat a tiszta hang nagylaszlo hajóút csillagokutjan palocviltal kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf