Szőnyi Géza: „Csőcselék” gyilkos Gerő
Undok szörny, véres agyarad
mily kéjelgőn csattogtatod.
Mint hiéna áldozatát,
holtak vérét úgy felfalod.
Habzsolva töltöd potrohád,
utolsó lesz e vacsorád.
Most mulass hát, a mindenét,
a te nótád húzza most el,
ropogósan, a „csőcselék”.
Öltsd magadra hóhérruhád,
a vérrel áztatott rongyod.
Megkorbácsolt magyar népet
ünneplőruhában látod.
Rázza lánctól csörgő kezét,
amit az imént tépett szét,
ám most meg fog táncoltatni,
ropogósan, a „csőcselék”.
Gyárak lassú malmaiban
munkás testét őrli a gép,
éltető olajként adja
fáradt teste verejtékét.
De most leálltak a gyárak,
a munkások harcban állnak,
reszket az elnyomó zsarnok,
mert fegyverben van már a nép,
leszámolás napja eljött,
bírátok lesz a „csőcselék”.
A földmunkás görnyedt háttal
földet körmével dúrja szét,
széthullt teste új életnek
élteti áldott gyümölcsét.
Mennydörögve zúgja átkát,
döntsük le a zsarnok várát.
Lázad Dózsa ivadéka,
a járomban görnyedő nép,
s már a pogány hadurának
vérrel áldoz a „csőcselék”.
Szabadságot és a jogot
hét nagy lakattal lezárták.
Évek óta tetszhalottként
feltámadásukat várták.
Ám akik most embert faltak,
holnap a földben rothadnak.
Tüzes villám fegyverével,
a tollal szúrja át szívét.
Jogot, sajtószabadságot
követel már a „csőcselék”.
Az ifjaknak ajakáról
panaszt zengőn hangzik a dal,
magyar anya gyermekének
hitet valni, bűn, hogy magyar.
De ti, hitvány, bitang gazok,
tőlünk bölcs szót tanuljatok,
nem lesz sasnak verébfia,
mert ez Attila-nemzedék.
És az Isten ostorával
halálra zúz a „csőcselék”.
Gerő lecsőcselékezte a keresztény magyar népet,
majd tankon az országból elmenekült 1956-ban.