Balaton László: A lükü, a lésza, a tolitu, avagy a göcsejikumok tárháza

göcsejA címben felsorolt különös hangzású kifejezések nem idegen ajkakon születtek, ezek bizony lassan feledésbe merülő, magyar szavak, de Göcsejben, mélyen a szegek falvaiban, egy-két idős embernek még ismerősen csengenek. Nem kétséges, hogy az ismertetett tárgyak az ország más vidékein is használatban voltak - esetleg más elnevezéssel - , de engedtessék meg nekem, hogy ezeket - legalábbis eme írás erejéig - göcsejikummá minősítsem. Szeretnék önöknek bemutatni néhány ilyen archaikus, jellegzetesen göcseji eszközt, a teljesség igénye nélkül.

   Lükü: Kölestörő mozsár, de megtörték benne a hajdinát, a mákot és a kukoricatusát is. Göcseji lányok és asszonyok XIX. századi fitnesszgépe, láberősítője. Gönczi Ferenc így ismerteti: „ A lükü fölött a falban fogantyú van. Ez arra való, hogy a törő, a kinek a lükübotra, illetőleg a mozsártörzsökre kell állania, abban megfogódzék. A törést rendesen egy egyén végzi, úgy, hogy a nyújtó hátsó végére áll s a falban levő fogantyút tartva, egyik lábát a nyújtó szegjére, illetőleg tengelyére helyezi, a másikkal pedig a lükübotot magasra emelve, ránehezedéssel hirtelen lecsapja. Lecsapáskor a lükübot üttegje a törzsök üregébe vágódik, melyben a törendő hajdina vagy más egyéb van s úgy töri, „moszittya” folytonosan, míg csak a termény kellően ki nincs törve, megtisztítva. Hogy a munka szaporábban s hatásosabban menjen, a mozsárszár és ütteg keresztezéséhez kötelet kötnek s ezzel egy ott álló egyén a lükü üttegjét erősebben segíti levágni. Vannak mozsáralakú lükük, is, melyeket különböző fajta fából, leggyakrabban körte-, cseresznye- és fiatalabb tölgyfából készítenek. ’’

   Lésza: Vesszőből, nádból, kákából, szalmából font, faajtós láda, rekesz. Kétféle használata ismert Göcsejben: részint gyümölcs aszalására, részint túró szárítására volt alkalmas. A láda fonott közein jól szellőzött az élelmiszer. Ha gyümölcsöt aszaltak benne, akkor a padláson állt, ha túrót szárítottak, majd füstöltek benne, a konyha füstlyukához akasztották. A takarékos és találékony göcseji ember a konyhából kiáramló füstöt is felhasználta.

   Dikó: Fekvőhely. Főleg gyékénnyel, szalmával megtöltött vagy befont keskeny, lócaszerű ágy, általában a lakáson kívül. Az istállóban mindig állt egy dikó, rendszerint egy fiatal legény aludt benne, akinek a feladata a jószág őrzése volt. Ha tűz ütött ki, vagy más veszély fenyegetett, rögtön menteni tudta a marhákat, lovakat. Az állat volt a göcseji parasztember legnagyobb értéke, ezért gondosan vigyázott rá. Meleg, nyári éjszakákon a dikót az istálló elé, a pitvarra állították fel.

göcsej1   Kurugla: bürügle, kemencevilla. A nagyméretű lakodalmas fazekak mozgatására, kemencébe helyezésére és onnan való kivételére használták, a fazék aljára akasztották. Attól függően, hogy mekkora edényt akartak mozgatni, különböző méretű, félkör alakú fejjel ellátott villákat használtak, így ezekből több is sorakoztatott a kemence mellett, a falnak támasztva.

   Kölykes, kölkes fazár: Sújtófás billenőzár. Arany János szóhasználatával: makkos fazár. Kamrák, pajták, pincék csalafinta zárszerkezete, melynek kombinációját csak a gazda ismerte. Bonyolultabb változatainak szerkezete a következő: Az ajtóra erősített magas fahasábba több (1–5) függőleges vájatot vésnek. Ezek mindegyikében a beleillő kisebb fahasáb (makk) könnyen fel-alá mozgatható. A nagy fahasáb vízszintes vájatában vaskos faretesz jár, amelyen a makkok csapjának megfelelő méretű vésett nyílások vannak. Amikor a könnyen mozgó makkok ezekbe a nyílásokba beleesnek, a vízszintes retesz mozdíthatatlan, az ajtó zárva van. Ha a retesz fölötti kulcslyukon a megfelelő számú foggal ellátott fakulcsot a zárba tolják, segítségével a makkok fölemelhetők, az ajtó nyitva.

   Csingó: Vödörhordó rúd, melynek mindkét végére vaskampót erősítettek. A csingót a vállon átvetve cipelték a patakban vagy a távoli kútban megmerített vödröket.

   Tolitu: Képzeljük el az igazi nagy teleket, a fagyos januári reggeleket a füstösház egyetlen lakóhelyiségében. A gazda nagy nehezen feltápászkodik az ágyból - kínozza a csúz - , átlépdel a büdöcön szuszogó gyerekeken, lassan botorkál a sötétben. A tűz már kialudt a sárkemencében, a fokla sem világít már. Ásítva nyújtózkodik egy nagyot, majd elhúzza az egyik tolitut, a hideg szél friss levegőt és porhót terít szét az emberszagú lakókonyhában. Tolitu, vagyis tolóablak. A boronákba vágtak egy kis rést, amit egy sínen csúsztatható deszkalappal fedtek.

   Fokla: Gazduram és népes családja estére behúzódik a fűtött, füstös helyiségbe. A kemencéből halvány derengés szűrődik ki, de csak a tárgyak körvonalai sejlenek fel. A gazda ekkor meggyújtja a foklát, vagyis a vékony fenyőhasítékot, amit a foklatartóba illeszt. A foklatartó lehet egyszerű faág, fatalpba helyezve, amelynek végét bemetszik, és ebbe szorítják a foklát. Léteztek ennél " modernebb " , állítható magasságú foklatartók is. A fokla gyantás vége izzott, ez adott gyenge fényt, mikor leégett, kicserélték. Gondolhatja a kedves olvasó, milyen csekély világosságot adott! Nehéz volt emellett olvasni a kalendáriumot, esetleg fonni, hímezni. Később, a nagyobb fényt hozó pipicsek (mécsesek) és petróleumlámpák leváltották az ősi világítóeszközt, a foklát.

   Bodon: A göcseji parasztember szívesen járta az erdőt. A végtelen rengetegben magasodó öles tölgyfák kiváló építőanyagnak bizonyultak.  A házak, pajták boronái, talpfái jellemzően e nemes fából készültek, ahogy a bodon is. Kiválasztották a megfelelő méretű fatörzset, a bodonnak való részt levágták. A törzset kettéhasították, a belsejét kivájták, kiégették, a kérgét nem hántolták le. A két darabot összeillesztették, a hasadékot mohával és földdel tömték be. A bodon alkalmas volt terménytárolásra, az alját bedeszkázták, és kis ajtót vágtak az oldalába, ahol kifolyhatott a szükséges mennyiségű gabona. Ez az embernagyságú tároló, egy göcseji legenda szerint, remek búvóhelynek bizonyult az orosz katonák elől. A bodonból kútkáva és méhkas is készült. Bodonkutat vizenyős helyeken, patakparton, ártereken alkalmaztak, ahol nem kellett mélyre ásni a vízért.

   Hágcsó, hácsku, lépő: telket, kertet, szőlőt övező kerítéseken gyalogosok számára kemény tuskókból, pallókból, sövényből készített kezdetleges átjáró. Olyan helyre építik, ahol kapuállítással nem akarják megbontani a kerítést, de a bejárást lehetővé kívánják tenni. Korábban valószínűleg az egész ország területén elterjedt. A 20. sz.-ban leginkább a peremvidékeken (Ny-Dunántúl, Erdély) használták.

   ... és még hosszan folytathatnám a bemutatást, de ez majd legyen egy következő írás tárgya.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf