Vályi Nagy Géza: Jézus szeme
Mikor a latrok meggyalázták,
És szitkot szórt rá száz torok, –
Szelíd szemének megtört fénye
Oly megbocsátón csillogott:
Tűrés, alázat tükröződött benne…
Mikor üröm telíté színig meg
A legérzőbb, legjobb szívet,
A hunyó fárosz azt könyörgé:
Uram! bocsásd meg nékiek,
S jóság, kegyesség áradt mélyiből…
Mikor égő kínban vonaglott:
A lázgolyó véres, meleg
Nedvet fakasztott s könnyet ontott:
Egész világért könnyezett –
Irgalom, részvét kútforrása lett…
Mikor szent lelkét kilehelte:
Égi fény lobbant egy nagyot:
S fénysugára – egész világra,
Évezredekre elhatott:
Az „Út”, „Igazság”, „Élet” én vagyok!...