Dalmady Győző: Hazaszeretet

Nem a lármás jelszavakban
Áll a hazaszeretet!
Hallgatni a szív szavára,
Kötelesség parancsára, –
Ez a jelszó vezetett.

Megértém-e elég tisztán
A szív csöndes szózatát?
Megtevém-e a mit kellett?
Óh, hazám, te ítéljed meg,
Ne a zajgó sokaság.

A hatalmat föl se vettem,
Tartsa meg díszjeleit!
Nép kegyével se törődtem,
Tapsa zeng a levegőben,
S nyomtalanul eltűnik.

De mikor a próba itt volt,
Megtaláltad fiadat,
A hívek közt ott harcoltam,
Résztvevék sok bánatodban
S bíztattalak: megvirrad!

Mikor mások vásárt csaptak
Szent nevedből hűtlenül,
S keresték a maguk hasznát,
Vigaszszómat te meghallád, –
Nem hagytalak egyedül.

Nagyságod és dicsőséged
Csillagára néztem én.
Mit bántam, ha jött a felleg,
Vagy a tömeg nem értett meg!
Annál inkább hirdetém.

Érzést, hitet és ábrándot
Eldaloltam szabadon,
Szívem helybenhagyta halkan,
Ez az egyetlen jutalmam,
S ezt szégyellni nem fogom.