vitéz Somogyváry Gyula: Roham után

Razglednica porusenega sempetraA drótsövénynek tépett roncsain
zizegve, halkan, nótát kezd a szél…

Az ágyúk, mint a láncravert kutyák
elnémultak. A zaj elhallgatott.
S véres holtait kint a sziklán hagyva,
a bersaglieri-század megfutott…

A drótsövénynek tépett roncsain
zizegve, panaszkodik a szél…

Úgy fojt a füst… gőzölgő emberpára…
s a szürke sziklán barna vérnyomok.
Csak nézünk szótlan, fáradtan, meredten
és nyújtóznak a puskák, szuronyok.

Ránknéz a nap. Véresen visszanéz
s merül, merül az ég alján a vérbe…
– Mit bámulsz rajtunk? Magyar munka volt:
egy sem jutott az árkainkba élve! –

A drótsövénynek tépett roncsain
még egyszer sír és nyöszörög a szél…

A fejem kábult, halántékom lüktet,
agyamban béna minden gondolat
s valami nagy, nagy nyugalom
és égigszálló szent bizakodás
gomolyog most az alkonyég alatt…

Fáradt vagyok. A fejem ég és kábult.
S olyan jó ez az ernyedt nyugalom!
Reám borulnak halk alkonyi párák
S elomlok lágyan és hallgatagon.

Fekszem egy zúzott kőhalom tövén
és hallgatom a szívem: hogy dobog…
Este van… este… otthon most harangszót
zengenek békés, szelíd templomok…

Egy homokzsákból szitál a homok,
a páncéllőrés bután rám mered,
olyan jó volna kicsit aludni,
de nem lehet, aludni nem lehet…

S a drótsövénynek tépett roncsain
unott nótákat dudorász a szél…

Fáradt vagyok. És olyan nehéz a pillám,
szemem nagy messze, semmiségbe néz
s most valahol egy véres sebesült
felkiáltott, hogy:
                        – Jaj, szanitéz! –

S a drótsövénynek tépett roncsain
zörögve, sírva nyargal át a szél…

                                1916

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf