Cságoly Péterfia Béla: Sajó Sándorról

        Tisztelt Hallgatóság!

    Sajó Sándort, bár leginkább magyarságának hitvallásáról szóló és irredenta költeményiről ismerik, termékeny alkotó volt. Hat verseskötetén túl, amelyek legfőbb mondanivalója Isten, az erkölcsi értékek, a kitartásra, a megmaradásra buzdítás, a család, a haza, a nemzet és a szülőföld tisztelete, számos Heine, Horatius és egyéb műfordítás és még egy történelmi dráma szerzője is. Sajó Sándor, noha megbecsült pedagógus elsődlegesen, soha sem áradt belőle annak az iskolának a levegője, amely irigy és rosszindulatú kritikusai szerint poros és sablonos, „rutinos, de nem mély, inkább patetikus verselő”. Sajó Sándor költői pályája minden vád dacára megcáfolja azt a sokat hirdetett, a róla gyakran írtakban már szinte elkoptatott áligazságot, hogy nem fejlődhetett ki igazi költővé, mert a tehetséget kiölte belőle a korszellem kényszere, a keresztény kurzus légköre, az iskolai élettel járó bürokratizmus, a konferenciák átkos unalma, meg az igazgatói és tanfelügyelői jelentések áradata, mely árhullámként lehűti Múzsáját. Ellenkezőleg! Sajó poézisében forró a hang, amikor az elveszett hazát siratja- fájlalja, számtalan istenes verseiben vállalja hívó és buzgó keresztény vallását, ahogy „Egy kőkereszt beszél” versszaka is mutatja:

Egyet lehel az Úr a földre:
és gőg és hívság és „kultúrfölény”
korhadtan hull majd sírgödörbe
és az ember minden gépcsodája
ott porladoz ma szertemállva
tűnt ezredévek elsüllyedt ölén.

    E mellett, ezzel párhuzamban Sajó szerelmi lírája az igazán emberiessé finomodott és emelkedett szerelmi költészet, a korszak magyar dekadens líra exhibicionizmusával és verizmusával szemben, anélkül, hogy álszemérmessé és igaztalanná vélnék, anélkül, hogy lemondana a szerelem örök nagy mottóiról: a sejtetésről és a másikat legyőzni, lenyűgözni törekvéséről. A mi szerelmünkben szárnytalan a szándék, — énekli — Mi lenne, ha jönnél? Mi, ha én megállnék? Jönnél, ha vinnélek, vinnélek, ha jönnél…

    Ahogy széttekintek, sajnálattal kell megállapítanom, kevesen vagyunk. Kevesen, és éppen pont azok jelenlétét hiányolom leginkább, akiknek hivatalból is itt kellett volna lenniük, az oktatás, a kultúrpolitika valamint a média részéről. Miért állunk most itt csak ennyien sírjánál, miért csak ennyien vagyunk a fáklyatartók? „Ki volt ez az emlékezetünkből kitörölt férfi? Ki volt ez a hű magyar?”, ahogy Medvigy Endre irodalomtörténész barátom méltatta a 150 éve született Sajó Sándort. Rögtön hozzátenném azt is, tegyük fel a kérdést, mikor, kik és miért akarják-akarták többször is, több alkalommal kitörölni Sajó Sándornak, a sajói szellemnek még az emlékét is. Elsőnek az elébb említett dekadens lírának a szerzői furkálták, elsősorban a Nyugat erkölcsileg szabados, túlpolitizáló és lázító, a rendi társadalmat és Szűz Mária országát tagadók, a nyugati irodalmi mintákat túlságosan utánzók azok, akik már az 1900-as évek elejétől fogva próbálták ellehetetleníteni Sajót nemzedéktársaival, Pósa Lajossal, Jakab Ödönnel, Kozma Andorral, Bárd Miklóssal, Szabolcska Mihállyal. Ezt a folyamatot azonban sikeresen visszaverte előbb Rákosi Jenő a Reform és a Budapesti Hírlap szerkesztőjeként, aki egy hatalmas nemzetről álmodott, a mindenben kiváló magyarság egyesítésében. Hitvallása volt: szülessék meg végre az a nép, amelyik „kérlelhetetlenül magyar”. Majd a gróf Klébersberg Kunó sugallatára megalapított és Tormay Cecile által szerkesztett Napkelet folyóiratának kürtszava, amely – a főszerkesztő megfogalmazása szerint – szociáldemokrácia-, szocializmus-, kommunizmus- és liberalizmus ellenes szenvedéllyel, a szabadkőművesség és a zsidó kézben lévő baloldali liberális sajtó elleni küzdelem az új közízlés felé, hozzátéve, egyfajta – történeti megközelítésmódot alkalmazó – a nemzeti összetartozás tudat építésére alkalmas, valamennyi társadalmi réteget integráló magyarságkoncepciót is.

    Ugyancsak Medvigy Endre írja egy Sajó-kötethez csatolt tanulmányában az alábbiakat: „A harmincas évek végén a történelem igazolja Sajó Sándor irredenta törekvéseit, elszakított területeket visszaperlő költészetét: 1938 novemberében az I. bécsi döntés visszaadja jogos tulajdonosának, Magyarországnak a Felvidék magyarlakta déli sávját.” Szintén tőle, Medvigytől származik a Ménrót Kiadónál megjelent válogatott versekhez, azaz a Nem akarok gyáva csendet… kötethez írt átfogó, Sajó Sándor hivatalos mellőzöttségének okfejtése. Ebben többek közt így fogalmaz: „Sajó Sándor 1919-től 1933-ban bekövetkezett haláláig a magyar revíziós törekvések őszinte híve és hiteles megéneklője volt, számos versében tiltakozott Trianon családokat családoktól elválasztó igazságtalansága, embertelensége ellen. Életének erre a korszakára a területi veszteségeink miatti fájdalom érzete és a történelmi Magyarország elsiratása a jellemző. Fel kívánta rázni a letaglózott magyar népet, hogy ne törődjön bele szomorú sorsába, hanem lázadjon fel Trianon ellen. Végvári azaz Reményik Sándor mellett a korszak magyar poétái közül a legjobban Sajó Sándorra illik a jelző: irredenta költő.” Nos, ez az oka annak, hogy mind a kommunizmus évtizedeiben, mind a rendszerváltás utáni szocialista- szabaddemokrata kulturkampf, a liberális kettős mérce és véleményterror miatt Sajó Sándor napjainkig, ha nem is persona non grata, de épp hogy megtűrt a magyar tankönyvekben, a hivatalos irodalmi közéletben. Jó hír viszont az, ahogy egykor Reményik Sándor is írta: „a gondolat szabad”! Hála Istennek egyre többen érdeklődnek Sajó Sándor versei iránt, a Szózat világhálós havilap legkeresettebb, legnépszerűbb verse a „Magyarnak lenni tudod mit jelent?” című költeménye.

    Ne engedjük hát eltörölni az emlékét Sajó Sándornak, annak a magyar költőnek, aki annyit tett a Kárpát Haza, a Kárpát-medence területi egységéért. Ugyancsak szíves figyelmükbe ajánlanám zárjuk szívünkbe Dr. Bartha Józsefet is, aki 1937-ben az irredenta költő válogatott költeményeit, szavalásra alkalmas verseit összegyűjtötte és bevezetéssel ellátta, amely hasonmás kiadása napjainkban is hozzáférhető, valamint ezt a megemlékezést, a „Sajó Sándor emlékév” mécseslángját meggyújtó Palóc Társaságot.

    Ne feledkezzünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Sajó Sándort ébreszteni csak a Magyarok Nagyasszonya, Babba Mária és az egymást segítő testvérpár, Hunor és Magor szellemében lehet…

     

    2018. február 2.

                                                                                     Cságoly Péterfia Béla

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf