Sajó Sándor: Honvédek szobra

          1848. május 21.

Légy ma kétszer áldott, piros pünkösd napja,
Ma megünnepellek szívből, igazán:
Ím, áll a szabadság büszke ércalakja,
Fénye végigreszket a magyar hazán.
Elmúlt nagy dicsőség örök hirdetője,
A honszeretetnek Memnon-szobra ez,
Mely egykor, ha vész jön, megzendül: előre!
S e jelszó a szívek riadója lesz!

Elszórtan a honban, egyszerű sírokban
Pihennek a hősök, halhatatlanok;
De ma honszerelmük újra lángra lobban,
S örök dicsőségük új fénnyel ragyog.
Haza és szabadság, e két örök eszmény,
Porló szíveikből nyert új életet;
– Nincs, amiért sírjunk hősök kora vesztén:
Íme, e szoborban mind fölébredett!

E szoborban gyúl most a múlt összes fénye,
Itt tanuld a múltat, óh én nemzetem!
Lelkesít, vigasztal, bíztat, mintha élne,
Általa enyhül meg a sivár jelen.
Egy sugárt e fényből minden magyar szívbe!
Hadd jelölje ott a népek igazát,
Hadd tudjunk küzdeni, lelkesedni érte,
És szeretni híven nemzetet, hazát!

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf