Tóth Kálmán: Deák Ferenc emlékezete

Ne sírjatok! el könnyező szemek,
Hisz itt babért, nem ciprust hintenek,
Borostyán hull itt, és nem gyászvirág,
E ravatalnál tapsol a világ,
És mind mienk a taps és koszorú,
Mért lenne hát szívünk bús, szomorú?
Mienk a hazáé volt mindene.

A szem volt ő, mely értünk messze néz,
Hallás, mely mindent figyelembe vész,
A kéz, melyben törvényünk volt a kard,
Mely oltalmaz, véd s ha kell, visszatart;
Az ajk, mely minden érzést kifejez:
Egy nemzet vágya és igéje ez,
Erős, hatalmas akkor, hogyha szól:
Félelmes, mikor hallgat és dacol.

Úgy jött szelíden, mint a magvető:
Nagy eszméknek magvát hintette ő,
Egyenlőség, szabadság elveit,
Ahol csak fellép, mint a nap derít,
Munkára kelt, idomít, ösztönöz:
Együtt tavasz s gyümölccsel teli ősz,
Fejlődni, tenni, a hol csak lehet:
Megérdemelni a polgár nevet.

Lőn nagy vihar s utána pusztulás,
Remegve kérdtük: »Hol a Messiás?«
Midőn vonaglott a mi nemzetünk,
S halkan susogtuk: »Uram elveszünk!«
A mester csak mosolygott könnyeden,
Mint napsugár az acélfegyveren,
S mondá: »A törvény a jog még megvan ím…«
S nyugodtan járt a vész hullámain.

S hogy az erőszak alkuvásra vált:
A kísértőkkel bátran szembeszállt:
Sok szenvedést s szent törvényt hirdetett;
Új erőszak lett rá a felelet,
De ki volt mondva, a mi fáj, mi nyom:
Megíratott az evangéliom,
S hitvallóvá tevé a nemzetet:
Hogy jogérző nép még el nem veszett.

És a midőn az idő bételék,
A hatalom letette fegyverét,
A jog szava páncélján áthatott,
Nem bírta el, mint felhő a napot.
S ím az erőszak elvész semmibe:
Alakot ölt, testet nyer az ige,
S ágyú, harang szól, zúg egy reggelen:
Van alkotmány a koronás fejdelem!

Oh ritka nagyság, hogy szemközt veled
Az érték fogalma is elveszett!
Kaviccsá lőn, mit gyöngynek tartanak,
Silánnyá vált a gyémánt, mint a hab,
Szívére ezt feltűzni nem merék…
Mi másnak dísz, az néki nem elég,
Királya is, – nézzétek a nagyot, –
Neki csak kézszorítást adhatott.

A túlzás is, mely mindent megdobál,
Ez eggyel szemközt tétovázva áll,
Úgy nézi a szeplőtlen alakot;
S a kővel rá csak vonakodva dob,
Tudván, hogy a fejére visszahull,
S az alak ott áll bánthatatlanul,
Mint szellemárny, melyet nem ér a kéz
S a támadás rá puszta légbe vész.

Nem ingatá népkegy vagy hatalom,
Nagy cél vivé, nem puszta alkalom,
Népzajtól nem fél, csábnak nem hiszen:
Nem meghajolni s kockáztatni sem,
Haladni bátran minden vész felett,
Ám nem keresni az örvényeket,
Munkálni, tenni és nem kérni bért:
Semmit magunkért, mindent a honért.

Nem!… Ennyi érték el nem vész soha,
Köztünk van ő, enyésszék bár pora;
Polgárerényben sugárzik neve,
Föllángolásban itt ég szent heve,
A bölcsességben mely mérsékel, int,
Az ő vigyázó lelke szól megint,
A honszerelem, méltóság, a jog,
Azt hirdetik mind: »Én Deák vagyok.«

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf