Bodor Aladár: Vitézi ének

           Komáromi Jánosnak

Mit búsulsz kenyes
Szűk kenyered gondján,
Jégverés bújába,
Beléáporodván?

Szoríts a szíjadon,
Mikor korog belül,
Ami fogad maradt,
Szorítsd kegyetlenül.

Avult köpönyeg vesd
Nyalkán panyókára,
Vesd ki a melledet,
Utca sorsát járva.

Ha láttunk jobb időt,
Rosszabbat is láttunk,
Keserűbbe szíjhoz is
Hozzávásott vállunk.

Ha nehezebb lesz is,
Kivárjuk, megálljuk,
Csúfondárosoknak
Leesik az álluk.

Lágyul még az idő,
Jobb napot is hoz ránk,
Szomszédék ebe még,
DE gazdája is még
Törleszkednék hozzánk!