Győrik György: Beszélgetés

„Jónapot sógor! Oly rég vártalak,
Már nem is tudom, mikor láttalak.”
„Akkor láttál, amikor én téged.
De az idén volt-e jó termésed?”
„Termés, hála Isten’, az csak volna,
Ha a sok gond nyugodni is hagyna.”
„Bajod van tán? Ha van, legyen eszed,
Mondd el gyorsan, - talán segíthetek!”
„A háború?... Az ég szerelmére,
Te sem hallottad, mikor lesz vége?”
„Azt nem. De most vannak jó híreink:
Győznek, egyre győznek a mieink.”
„Győznek ám, - de drága is lesz ára,
Pistámnak már ott maradt egy lába.”
„Hát a Jóska?...”
„Az már nem írt vagy két hónap óta.”
„Fogoly lehet, azért nem tudsz róla.”
„Beszélhetsz te! Anyjukom a tálat…
Leejtettem, én meg a pipámat.”
„Pipát, tálat gyűjtögetsz halomra,
Hogy ezekből következtess a rosszra?”
„Könnyű neked, nincs ott senki tőled!”
„De a lányok! Kihez adjam őket?...
Kettő már is azt mondja, hogy árva.”
„De miért sírsz? Miért borulsz gyászba?”
„Tudod sógor, - senki sincs ott tőlem,
Nem is egyért, mindért hull a könnyem.”
„Ne hullasd a könnyed hiába,
Hisz vége lesz, vége nemsokára!”
„Te is sírtál, - s te is sírnál érzem,
De a könnyed kiapadt már régen…”

                                1916