Balaton László: A göcseji kástu védelmében
Kástu, kásté, kástil. Mit is takar ez a furcsa, idegen hangzású kifejezés? Először a XVIII. század végén olvashatunk kásturól. Hogy tovább fokozzam a szó rejtelmességét, megemlítem, hogy Göcsej első ismertetője, Plánder Ferenc 1838-ban a kástyé kifejezést használja. A szó etimológiája megosztja a nyelvészeket, néprajzosokat is. Az eredete lehet a német der Kasten, vagyis láda, ládikó, kincstár. A latin castellum, castrum talán közelebb visz minket a megfejtéshez. A kástu tényleg erődszerű. Szlovéniában kasta, kasti névvel illetik. Ha a mindentudó, internetes lexikonra kattintunk, akkor tévútra jutunk. Az oldal szerint ugyanis a kástu jellegzetes őrségi épület. Őrségi. Csak. Kizárólag. Semmi bajom az Őrséggel, de érdemes tisztázni, hogy Göcsej ugyanolyan néprajzi-természeti értékekkel, hagyományokkal rendelkezik; legyünk rá büszkék, és hirdessük szépségeit! Ezennel a kástut a göcsejikumok közé emelem, mint a lüküt, a lészát, a foklát, a kerített házat stb. A sor végtelen hosszú. Mind-mind jellegzetesen göcseji. (Őrségi is. IS.) Helyesen: a kástu sajátos göcseji és őrségi épület.
Az utolsó göcseji kástu Kustánszeg-Paraszán magasodott 1957-ig. Az emeletes épület rekonstrukciója a Göcseji Falumúzeumban látható.
Minden, magára valamit is adó göcseji gazdának volt kástuja, vagyis a háztól különálló kamrája. A szobából jó rálátás nyílt a boronából épült élelmiszer-, terménytárolóra, amely lehetett földszintes vagy emeletes-tornácos. Ha volt padlása, ott gyógynövényeket vagy kendert szárítottak. Létezett zsúptetős és fazsindelyes kásté is. Az alsó szint ablak nélküli, csak a macskajárólyuknak vágtak kis rést. A rengeteg rágcsálótól meg kellett óvni a terményt, ezért a bajszos házi kedvenceknek szabad bejárást biztosítottak. Ha nem akarták, hogy a macska torkoskodjon az esetleg a kástuban tárolt ételekből, akkor eldugaszolták a lyukat. Itt, a döngölt padlón a nehezebb dolgokat tárolták: szerszámokat, ruhaneműt, tököt, káposztát, répát, burgonyát, ecetes dézsát és természetesen a boroshordót. A parasztgazda gyakran itt rendezte be a műhelyét is, a sziószéken farigcsált, közben kortyolgatta a filoxéravész kitöréséig híres, jó minőségű zalai bort, később a gyilkos nohát.
Az emeleten helyezték el ládákban, zsákokban a gabonát, a hájat, zsírt, a füstöltárut, az aszalt gyümölcsöt.
A kástu kulcsa mindig a ház uránál vagy a gazdasszonynál volt. Lelki szemeim előtt a termetes tésasszony nyakában lógott ez a nagyméretű, míves vaskulcs. Szigorú tekintettel őrizte a felhalmozott élelmiszert, és csak ő adhatott ki onnan bármit. A nehezen megtermelt javakat gondosan be kellett osztani, fontos női feladat volt a takarékos háztartásvezetés. A gazdaasszony szava szent és sérthetetlen. Fellebbezésnek helye nincs. A hagyományos paraszti társadalomban a gazda döntött a gazdaság ügyeiben Az igazsághoz tartozik, hogy az egyetlen, helyben megőrzött, eredeti kástu az őrségi Pityerszeren látogatható, de ez a faépület az archaikus, göcseji parasztgazdaság egyik szimbóluma is. Igazi göcsejikum!
Felhasznált irodalom: Tóth János: Göcsej népi építészete; [Műszaki Könyvkiadó, 1965.], Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése; [Kaposvár, 1914.]