Floch István: Szép magyar sors

Itt valahol, ott valahol
esett szép, szomorú fejekkel
négy-öt magyar összehajol,
s kicsordul gúnyos fájdalmukból
egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
miért is?

             (Ady)

1917-ben volt. Karácsony táján. A Piave partján a védőgát oldalában hevenyészett, rozoga fedezékben voltunk. Még tagjainkban bizsergett a sikeres frontáttörés és a gyors előnyomulás minden izgalma. De már egyben erősbödött bennünk a tagliamentói első, véres akadály emléke, majd a piavei megtorpanás. Túl nagy volt a lendület s túl hirtelen volt a megállapodás, a megállás.

Egy helyben voltunk már hetek óta s nem történt semmi. Hetekig tétlenkedtünk s bár mögöttünk volt a siker, az egyhelyben taposás mellünkre nehezedett és a tespedés ráfeküdt a lelkünkre. Mintha már előre vetette volna árnyékát a nem várt befejezés, amely minden részletsikert, minden apró eredményt romba döntött.

Többen voltunk a rozzant fedezékben… Az elmúlt napok izgalmairól, a veszedelemről, a sivár jelenről és a ködös jövőről beszélgettünk. Egyre többször, egyre keserűbben hangzott fel a sok miért. Az idősebbek duzzogva viselték sorsukat. Csak egy volt köztük, talán a legidősebb, aki – mint mindig – most is megingathatatlan derűlátással nézte az eseménytelen napokat és minden miértre ezt hajtogatta: túléljük.

A legnagyobb veszedelemben, amikor valóságos poklok tüze kavargott körülöttünk, ha közelemben volt, rám nézett s így kiáltott: – túléljük!

Ez a túlélni-akarás, túlélni-tudás volt az ő sorsformáló életfilozófiája, amely állandóan s mindig újból és újból lelket öntött belénk, fiatalokba.

Azután jött a nagy befejezés: Versailles, Trianon…

1919 karácsonyán megint összejöttünk néhányan a piavei nyugtalankodók s elégedetlenek közül. Eljött öreg derűlátó barátunk is. Egymásra néztünk. Túléltük hát, – mondottuk szinte egyszerre, de – miért? Öreg barátunk filozófiája megint átsegített. És azután új erővel új utat kerestünk, új utat tapostunk, új tervet terveztünk és 1939 karácsonyán megint azt mondottuk, hogy – túléltük.

Ezek jutottak eszembe akkor, mikor most, karácsony hetében, egyik fiatal barátom a karácsonyvárás örömteli hangulatát panaszszóval árnyékolta be. Kiöntötte a lelkét előttem s szinte számon kérő szóval ostorozta mostani magyar életünk lassúságát, látszólagos sikertelenségét. Csak úgy ömlött a szó a szájából. Hogy közéletünkben sok a szóbeszéd, sok az ígéret, sok a tömjén, sok a társadalmi cécó, s valójában – semmi sem történik. Magyarságunk fogy, egyre többen távoznak közülünk, lassan, de rendszeresen és következetesen. Hogy a magyar kultúrmunka terén állandó az egyhelyben taposás s egy-egy félénk műkedvelői próbálkozásnál egyéb nem történik. Hogy a magyar sajtó a magyar problémákat már érinteni sem meri, vagy nem akarja. S egyre tüzesebben dűlt belőle a szó, a szemrehányás, – sok miért.

Felületesen nézve, talán igaza is volt. Az események néha talán erősebbek látszatra a legerősebb embernél is, s bár a politika a siker tudománya, azt egyedül a pillanatnyi siker után megítélni mégsem igazságos. Mert, hogy sok minden társadalmi térre terelődött, ami azelőtt a politika vagy a kultúrmunka területe volt, s hogy úgy leegyszerűsödött a nagy magyar kisebbségi család, hogy nem magyar munkás és magyar földműves és a magyar iparos és magyar szellemiség, hanem egyszerűen, de annál döbbenetesebben csak magyar: az a gyakorlati élet adta lehetőségeket kihasználni tudó, jó politika következménye. A túlélni-tudásé. Mert érdemes és szép, – ha nem is jó – ma magyarnak lenni. A sok miértre a jövő adja meg a választ, ha megtartjuk öreg barátom nagyszerű életfilozófiáját.

Mert igaz, hogy:

«Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt,
valami nagy-nagy ősi tanulság,
amely kis népeket tanít…
S mégis szívesen áldozunk velőt.
Most tragikusabb és szebb sors nincs
Isten és emberek előtt!»

[Ezt a cikket Floch István az Új Hírek 1939. évi karácsonyi számába írta. Röviddel reá már nem járhatott be a szerkesztőségbe… s a cikk így utolsó írása lett.]    

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf