Sértő Kálmán: A halott József Attilához

Sorsodnak vége, vége, vége,
Ölel a Föld, a tiszta béke,
A gyorsvonat elé ugrottál,
Bolond és egyben okos voltál…

Itt hagytad a szemét világot,
Ki mindig vert és sose áldott,
Nagyobb voltál, mint száz miniszter,
Ma már elhiszik, elhiszik, el…

Kopottan jártál és éheztél,
Belül már korán elvéreztél,
Írtad a verset, a virágot,
Zsugori sorsod gyilka bántott…

Ember voltál, most csillag lettél,
Nagyon sajnálom, hogy elmentél,
Kimúltál, az égre felhulltál,
Csak emlék már, hogy köztünk voltál.

Korán kellett itt Néked győzni,
Maradozókat megelőzni,
Kincses verseket olcsón adni,
És bús önszántadból meghalni…

Rohant a vonat, zakatolva,
Te elé ugrottál, bomolva,
Cikkeztek Rólad, eltemettek,
Emlékeden mások kerestek…

Csak emlék már, hogy köztünk voltál,
Aki az égre felhullottál,
Ember voltál, most csillag lettél,
Nagyon sajnálom, hogy elmentél…

Aranykenyér, 1939