Jónás Alfréd: Elfelejtett dátumok a magyar színészet hőskorából. II.

színház          Az első magyar nyelvű operett előadás Pesten, 1860. november 21.

     Bár kissé furcsán hangzik – de azért mégis csak így történt, – hogy az első magyar nyelvű operett előadás Pesten 1860. november 21-én a Nemzeti Színházban folyt le.

     A jelenben élő ember tudatában a Nemzeti Színház úgy él, mint a magasabbrendű színművek előadására szolgáló műintézet, amelyben a zene csak nagy ritkán és többnyire csak mint aláfestő elem fordul elő. A múlt század 60-as éveiben a Nemzeti Színház nemcsak a prózai darabok színháza, hanem a népszínmű mellett még a zeneművészet, az operai előadások hajléka is volt.

     A Nemzeti Színház igazgatója az 1860-ik évben Nyéky Mihály udvari tanácsos volt, aki nem szerette a népszínműveket. A népszínműveket teljesen le akarta szorítani a Nemzeti Színház színpadáról. Azok elmaradása folytán a színház műsorában mutatkozó hiány kitöltésére éppen jól jöttek neki az Offenbach-féle operettek. Nyéky először Bécsben látott egy ily operettet: a mulatságos és kitűnő zenéjű darab megnyerte tetszését. Az operett Bécsből először a pesti német színházba a «Pester Stadttheater»-be származott át, hol 1859. május 24-én adták elő az első operettet, a «Hochzeit bei Laternenschein» címűt, melyben Treumann, a bécsiek híres színésze lépett fel, mint vendég.

     Az Offenbach-féle operettek úgy kerültek Bécsbe, hogy Treumann, ki a világkiállítás megtekintésére Párizsba utazott, megnézett egy ilyen operett előadást. Történetesen a «La mariage aux lauternes»-t játszották. A darab annyira megtetszett neki, hogy a szövegét és zongora kivonatát megszerezte és magával vitte Bécsbe, hol azokat átadta a Carl Theater igazgatójának Nestroynak. Nestroy lefordítatta a szöveget, a partitúrát pedig karmesterével hangszereltette és anélkül, hogy Offenbach engedélyét kérte volna, a darabot «Hochzeit bei Laternenschein» címmel 1858. október 16-án előadatta.

     A darab nagy sikerén felbuzdulva Nestroy igyekezett minél több Offenbech-féle operettet megszerezni és előadni. A bécsi sikerek buzdították a «Pester Stadttheater»-t is, hogy minél több operettet hozzon ki, de buzdították Nyékyt is.

     Nyéky az operettek előadására vonatkozó tervének megnyerte Szerdahelyi Kálmánt, ki a francia szellem lelkes bámulója volt. Szerdahelyi nemcsak az operettek rendezésére vállalkozott, hanem arra is, hogy játsszon és énekeljen is azokban. Annál könnyebben vállalkozhatott erre, mert ezekre a kevés szereplót igénylő operettek előadására a Nemzetiben kedvesen éneklő és jól játszó fiatal nőtagok álltak rendelkezésére.

     És így történt, hogy Szerdahelyi Kálmán segítségével 1860. november 21-én előadásra kertült a Nemzeti Színházban az első Offenbach operett: Az eljegyzés a lámpafénynél.

     A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy ennek az operettnek nem ez volt az első magyar nyelvű előadása, mert az már 1859. december 27-én színre került Kolozsváron Havi Mihály társulatánál, 1860. május havában pedig Nagyváradon is előadták.

     Úgy a közönség, mint a sajtó nagyon szívesen fogadták a darabot. Egyik kritikus megjegyzi, hogy «néhány ilyen kis víg opera változatosságot hozna a játékrendbe és növesztené a közönség számát».

     «A darab valóságos zenészeti bonbon» – írja a Hölgyfutár, – «melynek jelenetei élénkek, a dalok könnyüdek, frissek és népdalszerűek».

     A szereplők a darabot rendező Szerdahelyi Kálmánon kívül még Markovics Ilka, Huber Ida és Bognár Vilma voltak. Mindhárman ekkor még pályájuk kezdetén állottak és így lelkes fiatalságuk tüzével énekeltek és játszottak a darabban.

     Bár az egykori kritika nem mindenben előlegezte nekik a később elért sikereket, mégis mindhárman később kitűnő operaénekesnők lettek.

     Így Markovics Ilkáról, a későbbi Pauli Richárdnéról, ki a bécsi operában is több ízben sikerrel vendégszerepelt, azt írja az egyik kritikus, hogy a vaudeville sokkal hálásabb lenne részére, mint a dalmű.

     Huber Ida, ki 1865-ben már az aacheni színház első operaénekesnője lett, nem kap valami jó kritikát, amennyiben a kritikus azt írja róla, hogy «mozgásai és beszédében a természetesség és kedély igen keresett volt.»

     Bognár Vilmáról pedig a kritikus azt jegyzi meg, hogy «kedves jelenség volt, de hangja sokkal tömöre3bb, minthogy e darabban kellő játszisággal bírhatna». Hogy hangja nem volt operett-hang, illetve, hogy nem bírt azzal a könnyűséggel, mely az operett dalok előadásának egyik fő kelléke, nem szorul bővebb bizonyításra, elegendő, ha azt tudjuk róla, hogy három oktávra terjedő hangja egyaránt alkalmas volt úgy a drámai, mint a koloratúr szerepekre és hogy hangja sokkal szebb volt, mint a Hollósy Kornéliáé és a Benza Idáé. Ily hatalmas hang tényleg nem operett dalok eléneklésére való.

     A darab egyetlen férfi szereplője Szerdahelyi Kálmán volt. Ő aztán igazán elemében volt ebben a könnyű francia operettben, hisz a prózai darabokban is előszeretettel kreálta a francia színdarabok könnyűvérű alakjait.

     Játéka kedvességével tejesen feledtetni tudta énekhangja hiányát. Ő teljes tudatában volt annak, hogy nincs énekhangja és ezért önmagáról egy elmés rögtönzésben a következő kuplét énekelte:

Az elnéző közönségért

Ürítem e poharat,

A mely fütty nélkül is képes

Tűrni az én hangomat.

     Ennek a kis operettnek sikere eredményezte aztán, hogy az 1861-63 években még hat Offenbach operett, egy Suppé operett, továbbá két magyar szerző (Bognár Ignác és Huber Károly) operettje került színre a Nemzeti Színház színpadán.

     És ezzel le is zárul a Nemzeti Színház operett korszaka.    

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf