Kiss Menyhért: A halottak vonata
Sötét és elhagyott pályaudvar;
feketén, némán állnak a vonatok,
egyszer csak robajjal, füttyel, füsttel
a halottak vonata elrobog.
A halottak vonata berobog,
benne ül sok régi barát,
a pályaudvar élénk lesz hirtelen
és halljuk a holtak szavát.
És halljuk a holtak szavát,
a furcsa komor zsivajban:
„Sorsunk sötét mélység és talány,
benne él minden bús jajban.
Benne él minden bús jajban,
mit kiáltunk félve az egeknek,
miközben szemeink vágyva
valahol megnyugvást keresnek.”
Valahol megnyugvást keresnek,
emlékeink is, mikor éjszaka
álmunkat komoran, robajjal
fölveri a halottak vonata.