ifj. báró Wlassics Gyula: Varga káplár édesanyja

Elindul Vargáné asszony
A nagy utazásra,
Meg sem is áll Budapestig.
Az utcákat járva jön-megy, míg rátalál
Keresett boltjára.

„Szép kisasszony, lelkem, kérnék
Tábori kártyákat.
De hadd vegyem jól szemügyre,
Küldtem akárhányat,
Elírtam vagy tizenkettőt,
Egyre se jött válasz.

Merthogy olyan messze vannak,
Fenn Muszkaországba’,
Azt az utat az a vékony
Papiros nem állja.
A falunkba’ csak olyan van,
Itt talán jobb járja.

Azt a hitvány gyenge fajtát
Ha megkapta volna,
Az én fiam – Varga káplár! –
Már csak felelt volna
Tízszer is azóta!

…Ej, lám, – derék, – ez már aztán
Jó tábori kártya.
Tízet ide, – húszat, – százat –
Akármi az ára!
Ez odaér az én lelkem
Fiamhoz, – meglátja!

Az öregem, – nem tud írni, –
Gúnyolódik szörnyen,
Hogy rossz az írásom, pedig
Olyan, mint a gyöngyszem!
De hát az a hitvány papír
Csak odalett könnyen…

Miért néz rám olyan furcsán,
Szép kisasszony, lelkem?
Két hónapja írt utólszor…
Én mindjárt feleltem…
Ha megkapta, felelt volna, –
Olyannak neveltem!

Úgy, ám, szívem, – nem hiszi tán,
Rózsaszín káryámat
Ha elviszik a táborba
Rendben mindahányat,
Éppen csak az én fiamtól
Ne jönne a válasz?…”

…Otthon ül Vargáné asszony,
Gyöngy betűket írván.
„Ha száz kezem volna, mind a
Százat is megírnám!…”
…Messze földön szellő sóhajt
Varga káplán sírján…

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf