Báró Nyári Albert: A légionárius

Bágyadt őszi napfényt sűrű köd takarja,
Hull a fának lombja, mikor belemarkol
Kóbor szellő karja.
Lesz-e még szivárvány a kékelő égen,
Lesz-e még új zöld lomb, bús nóta a vészről,
Ami elmúlt régen?

Özvegyasszony karját ráfonja fiára,
Halovány orcáját végig mosogatja
Sűrű könnyek árja.
– A bánatnak tüze elperzsel, eléget,
Nem bírja a szívem, amíg reménységgel
Visszavárhat téged.

Fiág foglyul tartja az anyának karja,
Pedig lova várja, pedig a derekán
Megcsörren a kardja.
– Édesanyám, lelkem, szűnjék meg a búja,
Egy kicsit elmegyek, egy kicsit verekszem,
S visszajövök újra.

– Háborúba menni könnyű a magyarnak,
De nehéz a soruk az asszonyi népnek,
Kik itthon maradnak.
A csillagot látni, mely lehull az égről,
Félni szellőtől is, amelyik hírt hozhat,
Súgva hősi végről.

Ne csillagot nézzen, édesanyám, kérem,
A magyar dicsőség napja szórja majd szét
Sugarát az égen.
És ha hírt hoz rólunk a szellőnek szárnya,
Azt hallja majd rólunk, hogy a magyarok közt
Csak diadal járja.

Csendesen bólogat szegény anya sírva,
Nem tarthatta fiát, ha hazát megy védni,
Ha úgy van megírva.
– Vezessen az Isten és hogyha megőrzött,
Akkor gyere vissza, csak azzal a hírrel:
Hogy a magyar győzött.

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf