Agyagfalvi Hegyi István: Önmagamhoz
Hozzám simult a kislányom:
„Mondja csak, édes apukám,
mindegyikünkhöz írt már verset,
magához mért nem írt csupán?”
Elmosolyodtam s eltűnődtem…
Magamhoz írjak? Kis bohó!
Olyan ez, mintha azt kérdeznéd:
mért nem az égre hull a hó?
Mért nem süt a nap önmagára
és mindig másra mért ragyog?
Nézz föl… mind egymásra szitálnak
ezüstpört fönn a csillagok!
Mi vagyok én?… Egy régi lámpa.
Nehezen pislog, fénye gyér,
de látod, látod, kis leánykám,
a szívetekig még elér!