Lendvai István: Zrínyi

Zord éjszakáimon, mikor csillagtalan
sötétlik a magános Vár, s a mély Tabán,
konok társalkodóm a szurokhajú Bán.

Beszédünk szörnyű. Hallgatásunk nagy, nehéz.
Szemünkben láz. Szavunkban átok, őrület.
S tanácstalan talál az ólmos szürkület.

A költő sírdogál, a bán káromkodik.
Húrja dermedt a lant, marokba tört a kard.
És minden szolganép bánthatja a magyart.

szozattv


szozat a tiszta hang Zétényi Csukás Ferenc szentkoronaeloadas magyarszépprózanapja societaslancearegis BMT meghivo email életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf