Matók Leó: Koppányi sors
Csak állunk, makacsul, konok
Szemekkel nézve a világot,
Koppányi sors, koppányi átok.
Köröttünk fájnak a romok.
Bús lázadásunk büszke álma
Belehullik az éjszakába.
Nem fog siratni senki minket.
Míg meg nem értett szíveinket
Belepi lassan a homok…
A földgolyó is, csak mint eddig,
Kihűlt porunkkal úgy forog,
És öklelő, bús harcainkat
Kacagják késő századok…
…Koppányi sors, koppányi átok,
Köröttünk fájnak a romok.
Szombathely, 1948. február 26.