Lendvai István: A gárda

/Héjjas Ivánnak/

Ha minden elvész: él a gárda,
hóba, fagyba, őszbe, sárba.
Arca kormos, a keze véres,
válla ragad a fegyveréhez,
kalpaga nincs, a lába rongyban,
a gyomra étlen, a torka szomjan,
mégis vágja az örök marsot,
a nótája mégis harsog,
mégse tágít egy árva szál is,
mert az Isten a generális,
láthatatlan lova fénylik,
s merre arkangyalok vezénylik:
ködbe, hóba, vérbe, sárba
megy a gárda.

Merre jöttünk? A jó ég tudja,
nyomainkat homok futja.
Földgolyóbis ahányat fordult,
szívünk vére annyiszor csordult,
világ ahány összeomlott,
mindegyikbe a vérünk omlott,
ahányszor haltunk: nincsen száma,
kit néztünk: a csillag sincs máma,
kivel nőttünk: a szót sem értik,
aggok hozzánk nem érnek térdig,
s jöhet elibénk száz halál is,
mégis Isten a generális,
s amerre visz vérbe, sárba,
megy a gárda.

Merre vágunk? Csillag se mondja.
Csak hajunk lobog s ruhánk rongya.
bordánk alól a szívünk lángol,
s az örök vágy bennünk ficánkol:
legyen már egyszer Magyarország
jók vigyék már egyszer a sorsát,
legyen már egyszer szép megállás,
boldog nappal és nyugodt hálás.
Unokák, ha sírunkat futják:
ne is köszönjék, ne is tudják,
hogy Isten volt a generális,
s ha verte börtön és halál is:
őutána vérbe, sárba,
ment a gárda.

                                          1921

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf