Viz Zoltán: Szent Terézke
Elmentél ifjan, szűzi tisztán,
Mint égbe szálló napsugár,
Ki bár velünk voltál a földön,
Nem ére hozzád semmi sár!
Gyönyört ígért ifjúi bájod,
De vágyad csak magasba szállt,
Ahol reád szent vőlegényed,
Jézus magasztos üdve várt.
Mi nagy volt hozzá szent szerelmed,
Ezért mindent feláldozál
S ma is még ennek szent jutalmul
Csodád virág-illatja száll.
Te ott vagy már a szent seregben
Közvetlen a Bárány után;
Szép ajkad oly dalt énekelhet,
Mely annyi másra csak talány…
Bár értenénk szerelme titkát,
Mi is megvetnénk földi jót,
Vagyont, gyönyört s hiú világot,
Hogy bírjuk szent, igaz valót.
Példáján hős erényre gyúlva
Bűnt győzni nem lesz oly nehéz,
Erényinek szent illatával
Utána vonz a kis Teréz.