Volly István: Görög Ilona
/Ballada az ifjúságról; Volly István feldolgozása/
Szereplők:
GÖRÖG ILONA
GÖRÖGNÉ, a leány anyja
BERTELAKINÉ, a legény anyja
HARANGOZÓ, kb. 3 méter magas zászlóval. Kendőből is készíthető. Elől jár vele.
ÉNEKKAR, mely színpadon 12 tagú, szabadtéren ennek többszöröse; szerepelhetnek vegyesen lányok és legények. Élő keretet adnak a főszereplők köré. Az „énekkar” pótolja a színpadi díszletezést, még egyszerű dobogót is alakokkal és mozgással tölt meg. A játék folyamán az énekkar átalakul „csodatoronnyá”, „csodamalommá”, „siratókarrá”, „tánckarrá”, végül díszkiséretté.
A felszerelés
Bertelaki László egy pokrócot és egy párnát visz a karján batyuba kötve. Evvel lép a színre. Bertelakiné egy lepedőt tart összehajtva.
Az öltözetük székely népviselet, csíki vagy udvarhelyi. A férfin zsinóros fehér posztónadrág (harisnya) feszül, fekete csizma, sötétszegélyes barna szőttes kabát, kalap vagy süveg díszlik. A leányon piros-fekete csíkos szoknya, ingváll, befűzött pruszlik, piros csizma van. Hajában szalagok, kezében virág és zsebkendő. Az asszonyok öltözete sötétebb, a vállra és a fejre kendőt kötnek.
Görögné haragos, büszke fejtartású, Bertelakiné szelíd, kissé oldaltnéző. Görögné hangban is parancsoló, Bertelakiné kérő. Bertelaki László megszemélyesítője – ha nincs itthon alkalmas legény ebben a nehéz világban – lehet leány is. De a világért se öltsön férfiruhát, csak jelezze egy, a szemére vágott kalappal, hogy a legényszerepet alakítja. A kalap felvágásával, majd szemrehúzásával a hangulatváltozást is kifejezheti.
Az énekkar is ölthet népviseletet: ragyogó kép! De ha nincs is népviseletben, legalább virágot és zsebkendőt tartsanak a kézben. A csoport legyen színes, szépen mozgóm az énekszóló és kórus messzehangzó.
Nemcsak színpadon, hanem szabadtéren (sportpályán, majálison) is kitűnően érvényesülenk.
A játék
- jelenet
(A szereplők párosan, szabadtéren csoportosan, besétálnak.)
BERTELAKI LÁSZLÓ (a belépéskor jó hangosan megkérdezi a közönségtől): Szabad-e eljátszani a „Görög Iloná”-t?
(Középen megállnak, majd háromfelé nyílnak, jobbra Görögék, balra Bertelakiék, hátrább az énekesek.)
BERTELAKI LÁSZLÓ (nyomban kezdi, nagy, keserves hangon. A helyes tempó eltalálása egyik titka a sikernek. Ritmust bele! Lassú csárdás-tempóban dalolják végig):
Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért!
BERTELAKINÉ (jelekkel mutatja, hogy nem érdemes meghalni).
BERTELAKI LÁSZLÓ (kissé megáll, meggondolja… De aztán odapillant a lányra, – s annak anyjára(!) – s ha lehet, még keservesebben rázendít):
Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért!
Karcsú derekáért, piros orcájáért,
Piros orcájáért, gombos ajakáért.
BERTELAKINÉ:
Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László,
Csináltatok néked olyan csudatoronyot,
Kinek magassága az eget fölérje,
Kinek szélessége Tisza partját érje.
Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tiéd is eljő: szép Görög Ilona.
BERTELAKINÉ (arra mutogat).
ÉNEKKAR (a „csudatorony” említésekor – Bertelakiék és Görögék között – megcsinálja a csudatornyot. 6 leány szűk kört alakít és 6 leány e körül tág körbe áll. Kezet fognak, arccal mind középre néz).
HARANGOZÓ (a belső kör középre letűzi a zászlót. Mellé áll és készül a „harangozáshoz”).
ÉNEKKAR (6 leány körülötte szűk körben letérdel. Másik 6 leány a tágasabb külső körben ugyancsak letérdel. A külsők egymástól olyan távol vannak, hogy éppen kezet foghatnak nyújtott karral.)
HARANGOZÓ (utánozza a harangkötél húzását. Egyben indítja a „bim-bamozást”).
Bim-bam, bim-bam, bim-bam-bamm… (kísérő szólam, ismétlődés végig)
Harangoznak a toronyban,
Megy a király a templomba.
Aranycsákó a fejében,
Magyarország a szívében.
ÉNEKKAR (átveszi a hangot. 6 bim-bamm után kezdik az éneket. Néhányan – a főszereplők – végig bim-bammoznak, míg az ének tart. 6 bim-bamm után, az ének kezdetekor, felkel a két kör. A belső körben állók nyomban magasra nyújtják a kezüket, hidat alkotnak. Ritmikusan lépve 6 lépést hátrálnak, mindinkább tágítva a kört, míg csak a kezek engedik. Külső körré tágulnak. Ugyanekkor 6 lépéssel az első körben állók megindulnak középre. Fokozatosan lehajolnak. Kb. a 3-ik lépésnél, mikor összetalálkoznak, már egészen meghajolnak, elengedik a kezeket és átbújnak a hátráló belső körbeliek között, azoknak a hidasan feltartott karja alatt. Átbújás után ismét fokozatosan emelkednek s a 6-ik lépésre a belső kört alkotják a legmagasabbra emelve karjaikat. A következő 6 lépésre ismét helyet cserél a két kör és így tovább. Ha kissé jobbra haladnak közben, akkor a „csudatorony” forog is! Gyakorlottabb énekesek kánonban énekelhetik a dalt – egy-egy ütem különbséggel belép 2-3 szólam. Befejezéskor minden szólam bim-bammozik még néhányat s figyelik a „harangozót”, aki lassítja a húzásokat, végül utolsót hőz és erre halkan, hosszan elhangzót bamm-oznak. Aztán ismét a kiindulási helyzetben letérdelnek, s várnak addig, amíg Görögék énekelnek).
GÖRÖG ILONA (kisleányos huncutsággal szökni akar hazulról, szinte tapsol az örömtől és vágytól, hogy lássa a csudatornyot!):
Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudatornyot látni, csudatornyot látni,
Kinek magassága az eget föléri,
Kinek szélessége Tisza partját éri!
(Lép is pár lépést, de…)
GÖRÖGNÉ (tiltó mozdulattal visszaparancsolja. Meghuzigálja mérgesen a saját fejkendőjét s ismét visszaparancsolólag int a lánynak):
Ne menj, lányom, ne menj, szép Görög Ilona,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát1!
(A vízbőlmerítés és nyakoncsípés mozdulatát gúnyosan mutatja. Végül haragosan néz Bertelakiék felé.)
ÉNEKKAR (visszasétál a helyére).
- jelenet
BERTELAKI LÁSZLÓ (csak úgy, mint előbb):
Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért!
Karcsú derekáért, gombos ajakáért,
Gombos ajakáért, piros orcájáért.
BERTELAKINÉ (mint előbb):
Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László,
Csináltatok néked olyan csudamalmot,
Kinek egyik köve bélán2 gyöngyöt hányjon,
Másodköve pedig sustákot, petákot3.
Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tiéd is eljő: szép Görög Ilona.
ÉNEKKAR (a „csudamalom” említésekor a csudamalmot is megcsinálják. 6 leány a balkezét középre nyújtja, kezetfog csillagkeresztben. [Karok, mint a kerék küllői!] Arccal kifordulnak. A jobbjukat is kinyújtják. E jobbkezek közé áll 6 leány, arccal kifelé fordulnak, kinyújtott két karjuk éppen eléri a „küllőket”. Énekszóra körbejárnak balra, „küllők” és „kerék” együtt):
A malomnak nincsen köve,
Mégis lisztet jár,
Mégis lisztet jár.
Tiltják tőlem a rózsámat,
Mégis hozzám jár,
Tiltják tőlem a rózsámat,
Mégis hozzám jár.
HARANGOZÓ (néhányszor odasétál a „csudakerékhez” és utánozza, mintha zsákot cipelne, gabonát töltene bele).
GÖRÖG ILONA (szöknék, mint előbb):
Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudamalmot – látni, csudamalmot – látni!
GÖRÖGNÉ (szinte félbeszakítja a leány énekét a tiltó mozdulattal, ahogy nagy „állj!”-t vág a levegőbe. Ismét szorosabbra húzza a fejkendőjét s megismétli a tiltást, mint előbb):
Ne menj, lányom, ne menj, szép Görög Ilona,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát!
(Utánozza a vízbőlmerítés és nyakoncsípés mozdulatát, aztán – ha lehet – még kihívóbban néz Bertelakiék felé. De úgy, hogy ezt már a legény sem bírja, az anyja szoknyája mögé húzódik.)
ÉNEKKAR (mind lassabban forog, végre visszasétál egy sorba, még ők is le vannak forrázva).
- jelenet
BERTELAKINÉ (színlelt megadással)
Halj meg, fiam, halj meg, Bertelaki László!
Ide is eljönnek, csudahalott-látni.
A tied is eljő: szép Görög Ilona.
A tied is eljő: szép Görög Ilona.
(Kis némajáték következik.)
BERTELAKI LÁSZLÓ (lefekszik középre. A zászló elé. A földön ágyat vet magának pokróccal és párnával. Elfekszik hanyatt, mint aki hosszú alvásra készül. A kalapját szemére borítja, kezét mellén összekulcsolja, lábával elnyúlik…).
BERTELAKINÉ és a HARANGOZÓ (a fehér lepedőt szétbontják és letakarják a legényt a fejétől a lábaujjáig. A „holttest” körvonalaihoz tapad a lepedő. A fejéhez két égő gyertyát állítanak).
Jaj, angyalom, angyalom,
Jaj, hova indultál lelkem,
Jaj, jaj, jaj, kicsi galambocskám,
Jaj, lelkem, kicsi lelkem madara,
Hová indultál?
Olyan volt a lelkem,
Mint egy darab engedelem,
Jaj, olyan fiatal voltál madaram,
Hova es indultál…
BERTELAKINÉ (elkezdi a siratást. A siratóéneket).
ÉNEKKAR (is rázendít a „Jaj, jaj”-tól folytatólag).
(Jajgatva ismétlik a sirató-éneket, ügyes rögtönzéssel beleszőhetik Bertelaki nevét is4. Arcukat sírósan eltakarják a zsebkendővel. Odamennek, odahajolnak a „halott” fölé).
GÖRÖG ILONA (mint előbb):
Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudahalott látni, csudahalott látni,
* Ki érettem meghótt, halálé változott!
GÖRÖGNÉ (csak úgy, mint előbb):
Nem eresztlek lányom, lányom, édes lányom,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát!
GÖRÖG ILONA (már nem tartja vissza semmi. Csinosítja magát, kötőjét simítja, csizmáját porolja).
GÖRÖGNÉ (fejcsóválva folytatja):
Avval csak bészökik öltöző házába,
A nyakába veszik fonatlan szoknyáját,
Elejébe veszi (a) fehér előkötőt,
A lábára húzza piros, patkós csizmát.
GÖRÖG ILONA (szép, lassan elindul).
BERTELAKINÉ (énekel, a „halott pedig bele-belesóhajt s lassan emelkedik is, ahogy az ének emlegeti):
Kelj föl, fiam, kelj föl, Bertelaki László,
Mert a határon jő szép Görög Ilona,
*Kiért te megholtál, halálé változtál!
Kelj föl fiam, kelj föl, mert a lábodnál áll,
Kiért te megholtál, halálé változtál!…
(A lány a „halott” lábához ért és megállt, mire…)
BERTELAKI LÁSZLÓ (felpattan s lepedőstől öleli a lányt).
GÖRÖG ILONA (kicsit csodálkozik, a legényre kacsintgat, de a közönségnek énekel):
Láttam én halottat, de ilyent sohase,
Kinek az ő lába felszökőleg álljon,
Kinek az ő karja ölelőleg álljon,
Kinek az ő szája csókolólag álljon!
*Avval csak felszökött Bertelaki Lászl.
(Megcsókolják egymást. A legény félrecsapja a kalapot, kézenfogja a lányt, – szemével vág egy diadalmast Görögné felé, – s avval párosan táncolnak, zenére, vagy saját nótázásukra. Mindnyájan belekapcsolódnak a táncba. A tánc lehet egyszerű csárdás vagy a „marosszéki”. Vidékenként ismernek e félét. A betét csárdás nótája valami rövid lakodalmas nóta lehet. Frissel befejezik, s ekkor szól):
BERTELAKI LÁSZLÓ (a közönséghez): Köszönjük, hogy meghallgattak minket! Jó estét! (Nótázva, párosan elvonulnak. Pl. „A malomnak nincsen köve” dallamára most éneklik):
Hocé (adsza) babám, a jobb kezed,
Sétáljunk egyet!
Sétáljunk egyet!
Menjünk ki a gyümölcsösbe,
Szakítsunk meggyet,
Menjünk ki a gyümölcsösbe,
Szakítsunk meggyet.
Eme kislány mind leszedi,
Minden ágáról,
Minden ágáról,
Hulljon le a sűrű könnye
Két orcájáról!
Hulljon le a sűrű könnye
Két orcájáról!
/1/ Márna = halfajta
/2/ Fehér
/3/ Régi pénzek
/4/ Ha nehéz lenne az erdélyi sirató-ének, akkor énekeljék el egyszerűen a közismert népies dalt:
Kitették a holt-testet az udvarra.
Nincsen aki véges-végig sirassa.
Most látszik meg, ki az igazi árva:
Senki se borul a koporsójára…
És sirassák tréfás jaj-szóval.
Csak leányok siratnak, zsebkendőbe tarkart arccal, legények sohasem!
* A csillaggal jelzett páratlan sorokat a dallam második felére kell énekelni.
„Görög Ilona” balladát Vikár Béla gyűjtötte, 1902-ben, az Udvarhely megyei Rugonfalván, az akkor 55éves özvegy Mészáros Sándorné éneke után. A betétként felhasznált dalok „Harangoznak a toronyban” (Bözöd, Udvarhely megye, 1903) Vikár Béla; „A malomnak nincsen köve” [Jobbágytelek, Maros-Torda megye, 1914,] a Sirató-ének [Gyimesközéplok, Csík megye, 1912] Lajtha László gyűjtése.
