Volly István: Görög Ilona

/Ballada az ifjúságról; Volly István feldolgozása/

Szereplők:
GÖRÖG ILONA
GÖRÖGNÉ, a leány anyja
BERTELAKINÉ, a legény anyja
HARANGOZÓ, kb. 3 méter magas zászlóval. Kendőből is készíthető. Elől jár vele.
ÉNEKKAR, mely színpadon 12 tagú, szabadtéren ennek többszöröse; szerepelhetnek vegyesen lányok és legények. Élő keretet adnak a főszereplők köré. Az „énekkar” pótolja a színpadi díszletezést, még egyszerű dobogót is alakokkal és mozgással tölt meg. A játék folyamán az énekkar átalakul „csodatoronnyá”, „csodamalommá”, „siratókarrá”, „tánckarrá”, végül díszkiséretté.

A felszerelés

Bertelaki László egy pokrócot és egy párnát visz a karján batyuba kötve. Evvel lép a színre. Bertelakiné egy lepedőt tart összehajtva.

Az öltözetük székely népviselet, csíki vagy udvarhelyi. A férfin zsinóros fehér posztónadrág (harisnya) feszül, fekete csizma, sötétszegélyes barna szőttes kabát, kalap vagy süveg díszlik. A leányon piros-fekete csíkos szoknya, ingváll, befűzött pruszlik, piros csizma van. Hajában szalagok, kezében virág és zsebkendő. Az asszonyok öltözete sötétebb, a vállra és a fejre kendőt kötnek.

Görögné haragos, büszke fejtartású, Bertelakiné szelíd, kissé oldaltnéző. Görögné hangban is parancsoló, Bertelakiné kérő. Bertelaki László megszemélyesítője – ha nincs itthon alkalmas legény ebben a nehéz világban – lehet leány is. De a világért se öltsön férfiruhát, csak jelezze egy, a szemére vágott kalappal, hogy a legényszerepet alakítja. A kalap felvágásával, majd szemrehúzásával a hangulatváltozást is kifejezheti.

Az énekkar is ölthet népviseletet: ragyogó kép! De ha nincs is népviseletben, legalább virágot és zsebkendőt tartsanak a kézben. A csoport legyen színes, szépen mozgóm az énekszóló és kórus messzehangzó.

Nemcsak színpadon, hanem szabadtéren (sportpályán, majálison) is kitűnően érvényesülenk.

A játék

  1. jelenet

(A szereplők párosan, szabadtéren csoportosan, besétálnak.)

BERTELAKI LÁSZLÓ (a belépéskor jó hangosan megkérdezi a közönségtől): Szabad-e eljátszani a „Görög Iloná”-t?

(Középen megállnak, majd háromfelé nyílnak, jobbra Görögék, balra Bertelakiék, hátrább az énekesek.)

BERTELAKI LÁSZLÓ (nyomban kezdi, nagy, keserves hangon. A helyes tempó eltalálása egyik titka a sikernek. Ritmust bele! Lassú csárdás-tempóban dalolják végig):
Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért!

BERTELAKINÉ (jelekkel mutatja, hogy nem érdemes meghalni).

BERTELAKI LÁSZLÓ (kissé megáll, meggondolja… De aztán odapillant a lányra, – s annak anyjára(!) – s ha lehet, még keservesebben rázendít):

Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért!

Karcsú derekáért, piros orcájáért,
Piros orcájáért, gombos ajakáért.

BERTELAKINÉ:

Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László,

Csináltatok néked olyan csudatoronyot,

Kinek magassága az eget fölérje,

Kinek szélessége Tisza partját érje.

Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,

A tiéd is eljő: szép Görög Ilona.

BERTELAKINÉ (arra mutogat).

ÉNEKKAR (a „csudatorony” említésekor – Bertelakiék és Görögék között – megcsinálja a csudatornyot. 6 leány szűk kört alakít és 6 leány e körül tág körbe áll. Kezet fognak, arccal mind középre néz).

HARANGOZÓ (a belső kör középre letűzi a zászlót. Mellé áll és készül a „harangozáshoz”).

ÉNEKKAR (6 leány körülötte szűk körben letérdel. Másik 6 leány a tágasabb külső körben ugyancsak letérdel. A külsők egymástól olyan távol vannak, hogy éppen kezet foghatnak nyújtott karral.)

HARANGOZÓ (utánozza a harangkötél húzását. Egyben indítja a „bim-bamozást”).

Bim-bam, bim-bam, bim-bam-bamm… (kísérő szólam, ismétlődés végig)

Harangoznak a toronyban,

Megy a király a templomba.

Aranycsákó a fejében,

Magyarország a szívében.

ÉNEKKAR (átveszi a hangot. 6 bim-bamm után kezdik az éneket. Néhányan – a főszereplők – végig bim-bammoznak, míg az ének tart. 6 bim-bamm után, az ének kezdetekor, felkel a két kör. A belső körben állók nyomban magasra nyújtják a kezüket, hidat alkotnak. Ritmikusan lépve 6 lépést hátrálnak, mindinkább tágítva a kört, míg csak a kezek engedik. Külső körré tágulnak. Ugyanekkor 6 lépéssel az első körben állók megindulnak középre. Fokozatosan lehajolnak. Kb. a 3-ik lépésnél, mikor összetalálkoznak, már egészen meghajolnak, elengedik a kezeket és átbújnak a hátráló belső körbeliek között, azoknak a hidasan feltartott karja alatt. Átbújás után ismét fokozatosan emelkednek s a 6-ik lépésre a belső kört alkotják a legmagasabbra emelve karjaikat. A következő 6 lépésre ismét helyet cserél a két kör és így tovább. Ha kissé jobbra haladnak közben, akkor a „csudatorony” forog is! Gyakorlottabb énekesek kánonban énekelhetik a dalt – egy-egy ütem különbséggel belép 2-3 szólam. Befejezéskor minden szólam bim-bammozik még néhányat s figyelik a „harangozót”, aki lassítja a húzásokat, végül utolsót hőz és erre halkan, hosszan elhangzót bamm-oznak. Aztán ismét a kiindulási helyzetben letérdelnek, s várnak addig, amíg Görögék énekelnek).    

GÖRÖG ILONA (kisleányos huncutsággal szökni akar hazulról, szinte tapsol az örömtől és vágytól, hogy lássa a csudatornyot!):

Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudatornyot látni, csudatornyot látni,

Kinek magassága az eget föléri,
Kinek szélessége Tisza partját éri!

(Lép is pár lépést, de…)

GÖRÖGNÉ (tiltó mozdulattal visszaparancsolja. Meghuzigálja mérgesen a saját fejkendőjét s ismét visszaparancsolólag int a lánynak):

Ne menj, lányom, ne menj, szép Görög Ilona,

Megvetik a hálót, megfogják a márnát1!

(A vízbőlmerítés és nyakoncsípés mozdulatát gúnyosan mutatja. Végül haragosan néz Bertelakiék felé.)

ÉNEKKAR (visszasétál a helyére).

  1. jelenet

BERTELAKI LÁSZLÓ (csak úgy, mint előbb):

Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért!

Karcsú derekáért, gombos ajakáért,

Gombos ajakáért, piros orcájáért.

BERTELAKINÉ (mint előbb):

Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László,

Csináltatok néked olyan csudamalmot,

Kinek egyik köve bélán2 gyöngyöt hányjon,

Másodköve pedig sustákot, petákot3.

Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,

A tiéd is eljő: szép Görög Ilona.

ÉNEKKAR (a „csudamalom” említésekor a csudamalmot is megcsinálják. 6 leány a balkezét középre nyújtja, kezetfog csillagkeresztben. [Karok, mint a kerék küllői!] Arccal kifordulnak. A jobbjukat is kinyújtják. E jobbkezek közé áll 6 leány, arccal kifelé fordulnak, kinyújtott két karjuk éppen eléri a „küllőket”. Énekszóra körbejárnak balra, „küllők” és „kerék” együtt):

A malomnak nincsen köve,

Mégis lisztet jár,

Mégis lisztet jár.

Tiltják tőlem a rózsámat,

Mégis hozzám jár,

Tiltják tőlem a rózsámat,

Mégis hozzám jár.

HARANGOZÓ (néhányszor odasétál a „csudakerékhez” és utánozza, mintha zsákot cipelne, gabonát töltene bele).

GÖRÖG ILONA (szöknék, mint előbb):

Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudamalmot – látni, csudamalmot – látni!

GÖRÖGNÉ (szinte félbeszakítja a leány énekét a tiltó mozdulattal, ahogy nagy „állj!”-t vág a levegőbe. Ismét szorosabbra húzza a fejkendőjét s megismétli a tiltást, mint előbb):

Ne menj, lányom, ne menj, szép Görög Ilona,

Megvetik a hálót, megfogják a márnát!

(Utánozza a vízbőlmerítés és nyakoncsípés mozdulatát, aztán – ha lehet – még kihívóbban néz Bertelakiék felé. De úgy, hogy ezt már a legény sem bírja, az anyja szoknyája mögé húzódik.)

ÉNEKKAR (mind lassabban forog, végre visszasétál egy sorba, még ők is le vannak forrázva).

  1. jelenet

BERTELAKINÉ (színlelt megadással)

Halj meg, fiam, halj meg, Bertelaki László!

Ide is eljönnek, csudahalott-látni.

A tied is eljő: szép Görög Ilona.

A tied is eljő: szép Görög Ilona.

(Kis némajáték következik.)

BERTELAKI LÁSZLÓ (lefekszik középre. A zászló elé. A földön ágyat vet magának pokróccal és párnával. Elfekszik hanyatt, mint aki hosszú alvásra készül. A kalapját szemére borítja, kezét mellén összekulcsolja, lábával elnyúlik…).

BERTELAKINÉ és a HARANGOZÓ (a fehér lepedőt szétbontják és letakarják a legényt a fejétől a lábaujjáig. A „holttest” körvonalaihoz tapad a lepedő. A fejéhez két égő gyertyát állítanak).

Jaj, angyalom, angyalom,

Jaj, hova indultál lelkem,

Jaj, jaj, jaj, kicsi galambocskám,

Jaj, lelkem, kicsi lelkem madara,

Hová indultál?

Olyan volt a lelkem,

Mint egy darab engedelem,

Jaj, olyan fiatal voltál madaram,

Hova es indultál…

BERTELAKINÉ (elkezdi a siratást. A siratóéneket).

ÉNEKKAR (is rázendít a „Jaj, jaj”-tól folytatólag).

(Jajgatva ismétlik a sirató-éneket, ügyes rögtönzéssel beleszőhetik Bertelaki nevét is4. Arcukat sírósan eltakarják a zsebkendővel. Odamennek, odahajolnak a „halott” fölé).

GÖRÖG ILONA (mint előbb):

Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudahalott látni, csudahalott látni,

* Ki érettem meghótt, halálé változott!

GÖRÖGNÉ (csak úgy, mint előbb):

Nem eresztlek lányom, lányom, édes lányom,

Megvetik a hálót, megfogják a márnát!

GÖRÖG ILONA (már nem tartja vissza semmi. Csinosítja magát, kötőjét simítja, csizmáját porolja).

GÖRÖGNÉ (fejcsóválva folytatja):

Avval csak bészökik öltöző házába,

A nyakába veszik fonatlan szoknyáját,

Elejébe veszi (a) fehér előkötőt,

A lábára húzza piros, patkós csizmát.

GÖRÖG ILONA (szép, lassan elindul).

BERTELAKINÉ (énekel, a „halott pedig bele-belesóhajt s lassan emelkedik is, ahogy az ének emlegeti):

Kelj föl, fiam, kelj föl, Bertelaki László,

Mert a határon jő szép Görög Ilona,

*Kiért te megholtál, halálé változtál!

Kelj föl fiam, kelj föl, mert a lábodnál áll,

Kiért te megholtál, halálé változtál!…

(A lány a „halott” lábához ért és megállt, mire…)

BERTELAKI LÁSZLÓ (felpattan s lepedőstől öleli a lányt).

GÖRÖG ILONA (kicsit csodálkozik, a legényre kacsintgat, de a közönségnek énekel):

Láttam én halottat, de ilyent sohase,

Kinek az ő lába felszökőleg álljon,

Kinek az ő karja ölelőleg álljon,

Kinek az ő szája csókolólag álljon!

*Avval csak felszökött Bertelaki Lászl.

(Megcsókolják egymást. A legény félrecsapja a kalapot, kézenfogja a lányt, – szemével vág egy diadalmast Görögné felé, – s avval párosan táncolnak, zenére, vagy saját nótázásukra. Mindnyájan belekapcsolódnak a táncba. A tánc lehet egyszerű csárdás vagy a „marosszéki”. Vidékenként ismernek e félét. A betét csárdás nótája valami rövid lakodalmas nóta lehet. Frissel befejezik, s ekkor szól):

BERTELAKI LÁSZLÓ (a közönséghez): Köszönjük, hogy meghallgattak minket! Jó estét! (Nótázva, párosan elvonulnak. Pl. „A malomnak nincsen köve” dallamára most éneklik):

Hocé (adsza) babám, a jobb kezed,

Sétáljunk egyet!

Sétáljunk egyet!

Menjünk ki a gyümölcsösbe,

Szakítsunk meggyet,

Menjünk ki a gyümölcsösbe,

Szakítsunk meggyet.

Eme kislány mind leszedi,

Minden ágáról,

Minden ágáról,

Hulljon le a sűrű könnye

Két orcájáról!

Hulljon le a sűrű könnye

Két orcájáról!

/1/ Márna = halfajta

/2/ Fehér

/3/ Régi pénzek

/4/ Ha nehéz lenne az erdélyi sirató-ének, akkor énekeljék el egyszerűen a közismert népies dalt:

Kitették a holt-testet az udvarra.

Nincsen aki véges-végig sirassa.

Most látszik meg, ki az igazi árva:

Senki se borul a koporsójára…

És sirassák tréfás jaj-szóval.

Csak leányok siratnak, zsebkendőbe tarkart arccal, legények sohasem!

* A csillaggal jelzett páratlan sorokat a dallam második felére kell énekelni.

„Görög Ilona” balladát Vikár Béla gyűjtötte, 1902-ben, az Udvarhely megyei Rugonfalván, az akkor 55éves özvegy Mészáros Sándorné éneke után. A betétként felhasznált dalok „Harangoznak a toronyban” (Bözöd, Udvarhely megye, 1903) Vikár Béla; „A malomnak nincsen köve” [Jobbágytelek, Maros-Torda megye, 1914,] a Sirató-ének [Gyimesközéplok, Csík megye, 1912] Lajtha László gyűjtése.

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf