Angyal Emil: Tábori levelezőlap

I.
Ma kemény napunk volt.
Pattogott a gránát,
Sárga lomok között
Tűzmadárként szállt át.
Jobbra is leszállt egy,
Balra is bokázott,
Megvallom: a lelkem
Hol égett, hol fázott:
Mi lesz velem, ha én
Itt maradok holtan?
De aztán hirtelen
Magára gondoltam…
Hófehér kezére,
Szögszínű hajára,
Ibolya szemére,
Parázs ajakára…
S hogy aztán mi történt?
Tudja a jó Isten!
– De itt a határban
Ellenség már nincsen!