Fehér Károly: Hősök halála

- Főhadnagy úr! E kétszáz ember,
Megannyi szép ifjú levente
Az ön parancsát lesi, várja.
Ön ezeket ma éjszakára
Az első vonalba viszi be.
Főhadnagy úr! Ön
Nem marad ott, hanem visszajön,
Újabb csapatokat kell talán
Bevinni a másik éjszakán.

Szent a parancs. Fel szép daliák,
Utánam az Isonzó felé!
Vérzivatar lesz a tanyátok,
E tűzpokolban éltek-haltok!
S a fiúkat a füst elnyelé.
Isten veletek,
Sok szerencsét!... Szívem szakad meg!
Vitézeim, vérem vérei
Rideg parancs engem visszahí!

Ágyú dörög, pokol zaja zúg,
Haló hörög, mindenfele gyász,
A fiúk arcát tűz pirítja,
Hátul pisztoly szól, nincs ki hallja,
Arat a zord, rettentő kaszás.
De a hőstanyán
Szent zene kél a tiszt ajakán:
Fiaim, nem bírta a lelkem,
Szép csendben utánatok jöttem.

                              1918