Thurzó Elek levele – Ormosdi Székely Magdolnának

A második fennmaradt szerelmes levelet Thurzó Elek országbíró és tárnokmester két évvel a mohácsi vész után írta szépséges asszonyának, Ormosdi Székely Magdolnának. A XVI. századi szerelmes regény történetéhez tartozik, hogy a levél írója II. Lajos király kérésére nem ment el a mohácsi csatába, hanem a királyné kíséretében maradt, és a csatavesztés után elősegítette Mária királyné külföldre távozását. Magdolna férje, Alsólenvai Széchy Tamás, Vas vármegye főispánja csatlakozott a királyi hadakhoz. Részt vett az ütközetben, és el is esett. Thurzó Elek, az első magyar tőkések családjának akkor feje [1490-1543] beleszeretett a hősi halált halt főispán özvegyébe. Az alábbi levelet nemsokára házasság követte. Horváth János kutatásai alapján tudjuk, hogy Thurzó jeles humanista volt, külföldi humanistákat anyagilag is támogatott: „az Erasmus iránti érdeklődést Piso Jakab pécsi prépost keltette fel benne”.

1528. szeptember 9.

    Szerelmes Magdolna Asszony!

    Hogy én oda hozzád nem mentem, azt semmi edegenségre ne vegyed, mert embert senkit örömesebben nem látok náladnál. De tegnap megírám, hogy oka vagyon, mért én oda Lindvába most nem mehetek, kit időjártában megértesz. Azért kérlek azon, én szerelmes atyámfia, hogy ebből ne végy magadnak semmi nehéz gondolatot, és egyébre ne véljed, mert szívem szerint kívánnálak látni. Volna is miről szóljunk elég ilyes dolgokról, ha helye és idő volna – – – Úr Isten tartson meg, én szerető Magdolnám, nagy jó egészségben. Minket el ne feledj!
Datum Németujvárban, 9 szeptemberis 1528.
                                                                           Thurzó Elek