Ferke Ágost: Koczó gazda levele

Megjött, ugye a mi fecskénk,
Harmadszor is, Boldogasszony napjára?!
Rágondol-e néha még a
Kérges-kezű, nótás-kedvű gazdára?...
Kérdi tán a gyerekektől?
Meg ne mondják, hogy az apjuk hol maradt!...
Vigasztalni ideszállna,
S féltem azt a csicsergő kis madarat…

S minden, ugye, be van vetve?!...
Magyar asszony így gondol az urára!
Görnyed estig. Nem megy táncba.
Nem tékozol cifra, úri ruhára.
Nem kell annak pirosító:
Hisz’ a hajnal pírját arcán felejti;
Hazája is tudja róla:
Nélküle a hős a puskát elejti…

Hát a falu, árvaságra
Otthon maradt, legkisebbik harangja,
Ugye, hogy az ágyúba gyúrt,
Káromkodó harangokat siratja?!...
Vagy tán csak azt panaszolja
Örökké az igazságos egeknek:
Valahol az idegenben
Megint szegény magyar bakát temetnek…

1917