Gróf Esterházy Alajos és Lühe Nándor huszárhadnagyok hősi tette és egyéb történetek

Gróf Esterházy Alajos, a 7-es huszárok hadnagya, őrjáratra indult Ludvikovánál. Amint a faluhoz ért, megtudta, hogy a közelben három orosz század es egy üteg táborozik. Esterházy nem fordult vissza, hanem elszántan folytatta útját. Nem is kellett sokáig mennie, maris egy orosz lovasdandárra bukkant. Most mar visszatért volna, hogy megvigye a hírt, de semerre sem volt szabad az út, mindenfele muszka lovasok cirkáltak. Egyelőre egy erdőben húzódtak meg a huszárok, de meg le sem szálltak paripáikról, maris közeli lódobogást hallottak es egy perc múlva lándzsás orosz lovasok tűntek fel az erdő fai koszt. A gróf habozás nélkül előrantotta revolveret es az oroszok vezetőjere fogta. A fegyver eldördült, a muszka lefordult a lóról, mire társai megfordultak es megeresztett kantárszárral elvágtattak. A huszárok az egész éjszakát az erdőben töltötték. Hajnalban észrevettek, hogy a megfutamodott járőr elárulta őket es most mindenfelől muszka csapatok nyomulnak feléjük. Esterházy néhány huszárjával elszántan felvette a harcot az orosszal. Csak egy mód volt a menekülésre: ott kell hagyni lovaikat es gyalog kell átgázolni a közeli patakon. A gróf az erdő széléig lopózott előre, ott rajtaütéssel megtámadta a muszkákat s a zűrzavarban a patak partjához rohant. Az oroszok dühösen lövöldöznek rajuk, egy huszár ott esik össze a patak vizében, de Esterházy és a többi huszár átgazol a patakon es halálraszántan felkapaszkodik a partra. Szerencsére nemsokára összetalálkoztak egy honvédjárőrrel es azzal együtt visszatértek a honvédezredhez — foglyokkal. Ez a rövid története Esterházy ötnapos küldetésének.

   Lühe Nándor 12. huszárezredbeli hadnagy nehéz és veszedelmes őrjáratlovaglása alkalmával néhány gyönyörű hőstettet vitt végbe. Többször, de mindig győzelmesen verekedett ellenséges lovassággal és attól sem riadt vissza, hogy sokkal erősebb ellenséges gyalogsági csapatokkal tűzi harcot kezdjen. Mindig tudott fontos és kimerítő jelentéseket hazahozni. Ellenséges országban való egyik merész lovaglása alkalmával Kulaszne mellett 18 lovasával 35 ellenséges lovasra bukkant, akiket rögtön megtámadott és elkergetett. Nemsokára más, kisebb járőröktől erősítést kapott, hogy végre 40 lovas parancsnoka lett. Ezekkel, mint hogy jó alkalom kínálkozott, egy ellenséges lovasszázadot támadott, miközben 12 lovast egy erdő szélén tűzi harcra vezényelt, míg a többiekkel, mint a fergeteg, nekirontott az oroszoknak, akiket túlerejüknek dacára, minden irányban szétugrasztott. Tizennégy oroszt ejtett foglyul, köztük az ellenséges század parancsnokát is. Néhány nappal később a fáradhatatlan hadnagy egy egész orosz vonatoszlopot meglepett, két hadbiztost foglyul ejtett és 25 eleséggel megrakott szekeret, valamint 10 vezetéklovat zsákmányolt. A király a vitéz huszártisztnek a bronz katonai érdemrendet a katonai érdemrend szalagján adományozta.

   A 14-ik huszárezred parancsnoka volt Mayei Béla huszáralezredes. A háború kitörésekor ő vezette a frontra a nyíregyházi huszárokat es bátorságával mindig példát mutatott a legényeinek. Hatalmas termetű ember volt, viharedzett, jó katona, aki ötvenegy esztendejével a vállán csakúgy elbírta a fáradalmakat es a nélkülözéseket, mint a fiatal huszárok. Ezrede az orosz harctéren verekedett és 1914. augusztus 23-ikan az a parancsot kapta, hogy tartoztassa fel egy túlerős kozákhad támadását. 'Mayer alezredes egy huszárdivízióval támadt a kozákokra, irtózatos harc keletkezett az ellenséges seregek között, amelyben az alezredes mindenütt elöljárt es úgy küzdött, mint egy új Toldi Miklós. Mar tíz kozákot olt meg, amikor öt golyótól találva holtan esett le lováról. Az alezredest ott temettek el huszárai a csatatéren.

   Nemcsak a tisztek, a katonák a hősök, hanem igen gyakran a harctér polgári lakosai is fényes tanújelét adják emberfeletti hősiességüknek és hazaszeretetüknek. Ilyen nagy hős volt például a Bereg megyei Holucsek Mária, aki mint földhözragadt szegény asszony élt Kanova községben. A sors csak sziklás földecskét és rosszfedelű faviskót juttatott neki a hazából, de ő ezt a kis darabját a hazának épen úgy szerette, mint a békési magyar a maga zsíros földjét, mint a túladunaiak a maguk csinos portáját, mint a városi urak a maguk fényes palotáit. Akkor történt, mikor az orosz betört Magyarországba is. Mint a szélvész az országutat, úgy felkavarta a rémhír a határmenti vidéket. Ismervén a muszkák kegyetlenségét és erőszakosságát, mindenki menekült a veszélyeztetett községekből. Mindenki biztosabb helyre költözött. Csak Holucsek Mária, a hős rutén asszony nem mozdult ki otthonából. Az oroszok csakhamar megjöttek. Mikor megtalálták a rutén asszonyt, halálos fenyegetéssel és nagy pénzígérettel azt követelték tőle, hogy vezesse az orosz csapatokat álutakon a magyar sereg háta mögé. Holucsek Mária felvette a nagy kötött kendőjét, jól körülcsavarta vele a derekát, odaállt az orosz szuronyok közé és elindult. Hegyeken, völgyeken át, úttalan utakon elvezette az ellenség katonáit közvetlenül a magyar hadállás elé, a drótsövények elé. Pusztító golyózápor csapott a muszkák közé, akik rémülten, futva menekültek. Csak épen annyi idejük volt, hogy összekaszabolhatták a bátor rutén asszonyt. Holucsek Mária véresen, holtan maradt a földön. Jöttek a magyar katonák és megértették a hős, rutén ruhájú magyar lélek önfeláldozását. Felszedték és megindultan, könnyezve eltemették. Mintha egy halott bajtársat tennének sírba, ropogtak a díszlövések, peregtek a dobok s magyar pap mondta a búcsúztatót… Lehet-e valakinek a szívében szentebb, hazafias kötelességtudás, mint ennek a jámbor rutén asszonynak szívében, aki vértanúhalált szenvedett inkább, semhogy árulója legyen hazájának?

Korabeli folyóiratokból összeállította:-cspb-