Szőnyi Gyula: A rab

A rabságnak nagy koporsójában,
Hol a halál százakat arat,
A szabadságcsillag arany fénye
Áttörte a vasrácsos falat.

A bús rabnak, bús szívébe szállott,
Hol vígságnak nincsen otthona,
Szent szabadság sötét alkonyától
Sújtja őt a balsors ostora.

Hányszor tekintett már fel az égre,
Kérni ott a megváltó halált,
Míg borongós volt lelkének mélye,
A hitében új reményt talált.

Hitte, hogy majd boldog lészen újra,
Rabsága már nem tarthat soká,
Szerettei édes otthonában
Szabadság fénye ragyog rá.

Ő csak remélt, szorongó szívében,
Hogy jön már a megváltó óra.
Fehér galamb ablakára szállott,
Szabadságának hordozója.

Mintha megtört lelke szárnyra kelne,
Mintha ő már nem is volna rab,
Felujjongott, s megcsörrent bilincse.
Ne örülj! Azt néked nem szabad.

Mint az őrült, úgy tépte a láncát,
Kebléből száz sóhaj is szakadt,
Ez csak álom, és a hideg kőre
Összeroskadt, és ott úgy maradt.

Míg fetrengett kínos fájdalmában,
Nyílt a börtön rozsdás ajtaja,
Belépett a várva várt szabadság,
S vitte, vitte szárnyain haza.

Otthonának kedves szobájában,
Hol nélküle csak bánat maradt,
Édesanyját százszor is csókolta,
S mindkettőnek szíve megszakadt.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf