Szentjóbi Szabó László: Az együgyű paraszt

Amott a hegynek oldalába,
Egy kis mezei falucskába
Egy földes uraság lakozott,
Ki egy levélre várakozott.
S hogy megkapja az izenetet,
A postára küld egy követet,
Kinek megígér jó áldomást,
Csak hozza hamar az írást.

Sokat tesz egy icce bor ára!
A paraszt is fut a postára,
S kérdez levelet az urának,
Hogy azt kiválthassa magának.

A postán akadván kettőre,
Kitartja a kezét előre,
De Pál nem tudván az árához,
«Hát hogy adjuk?» szól a postához.
A posta magát elneveti:
«S noc krajcer» ezt feleleti,
«Dehogy uram! a méregdrága.
Négy krajcár lesz illő váltsága.
Nyolc krajcár? e fél napszám díja,
Fél márjás csak egy kis pénz híja.
Hisz én megfizetem emberül,
Ez úgy is a szemetre kerül.»
«Eh, mond a kontolok fele:
Két moc krajcer csak nid a fele».
«Ennye no, hatot adok érte,
Tduom ily drágán más nem kérte,
De ezt megadom az uramért,
Kend se pereljen két krajcáért
Ne fogja kend.» A posta erre
Rá néz az izgága emberre,
S így felel komor tekintettel:
«Noc krajcárír akarot, tett el.»
«No mond Palkó, én megvénhedtem,
Kenyeremnek javát megettem,
Sokat bévettem köszönettel,
Nem volt bajom csak e némettel.
Semmit sem enged a szavából,
Vegyen a lidérc a boltjából.»

Azonban, hogy már megfizetett,
Míg a posta járt s keresgetett,
Lassacskán az asztalhoz ment,
Vagy két levelet ingyen elcsent:
S mint ki szénáját jól rendelé,
Pipát tölt s ballag hazafelé.

Az ura mihelyst meglátja,
Kérdezi tőle: «No Pál bátya,
Hát kapott kend mégis levelet?
Úgy-e, hogy eljött a felelet?»

«El ám, de uram, megvénültem,
Hogy még úgy őszve nem kerültem:
Nem volt ily ára a levélnek
Mióta csak emberek élnek:
Mikor két kis semmi levélért
Higyj’ el úr, hogy nyolc krajcárt kért.»

«Jaj, kend a postát nem esmerte,
Hiszen úgy van az országszerte,
Szabott ára van ott mindennek,
Már oda csak fizetni mennek.»

«Bár is, uram! de nem jól tette,
Ki azt elsőben megfizette,
Mert el is kényesedik vele,
Ha mindig elkél a levele.
De én bezzeg, ha megfizettem,
Azt a németet rá is szedtem!»
«Hogy-hogy?» «Jaj, mert uram, az alatt,
Míg a posta jött-ment, szaladt, –
Már az Isten vagy áld, vagy megvér,
De látván, hogy annyit meg nem ér, –
Még hozzá loptam két levelet:
Úgy-e, hogy e nagyobb emelet?»

Az úr kacag, s kérdezi tőle:
«Hát már, Palkó, mi lesz belőle?
E mind kettő a más levele,
De kend osztán mit csinál vele?»

«De biz, uram, nem megy e kárba,
Mert van egy öcsém Fejérvárba,
Kit ezelőtt két esztendővcel
Egy verbunkos elvitt erővel:
Jó lesz néki az egyik levél,
S megizenem, hogy az úr is él.»

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf