Sajó Sándor: Vitam et Sanguinem!

Magyar vér ömlik szerte a világon,
Magyar búbánat itthon mit csináljon?
Tanuld a jelszót, bús szívem:
Vitam et sanguinem!

Vérét e hős nép szolgamódra ontja
Ma muszka síkra, holnap szerb oromra;
A magyar föld már csupa ember tarló,
E néppel már az Isten is pazarló;

Fényeres síkság, sziklás bérctető
Az egész világ – magyar temető…
A végzet átka nem pihen –
Vitam et sanguinem!

Mindegy már minden, – hajrá magyarok!
Kit észak meghagy, várja már a dél,
Előbb-utóbb ott bizton célhoz ér;
Mindenki meghal, ha ifjú, ha vén,
Ki Doberdón, ki a Piavén, –
Holnap már én is meghalok…
Bús magyar élet, hős magyar halál, –
Hadd teljesedjen, ahogy írva áll:
Meghalni tudtunk, élni nem…
Vitam et sanguinem!