Fáy Ferenc: Utolsó szó jogán

Uram, elég, elég a harcból.
A népem éhes és sovány,
a fegyverünk, mit ősi dacból
belédütöttünk csorba rég…
Szavakkal hullok hát eléd,
a szó utolsó, szent jogán.
Nézd itt a bűnünk, itt a jussunk,
s a bűneinkre itt az ok,
az, hogy mi balgán hinni tudunk
mindenkinek és mindenért
fegyverbe álltunk, míg a vér
fogyott, fogyott, s ma itt vagyok.
Árpád? A cél én voltam benne.
Az új hitet, mint a barom
én hordtam dómmá. Majd nevetve
az Iszter sziklái fölött
szekérre rakta püspököd
e kéz Uram, az én karom.
Az éj pogány táltosnak nézett,
de reggel gyóntam, s Vajk az úr
meghagyta orrom. Szent igéket
mormoltam serpenyők felett,
míg cseppfolyósult béke lett
az ólom, s híved lett Vazul.
Nemesebb úr, esettebb pór tán
nem járt porodban még soha.
Bennem hamvadt eszmévé trónján
Dózsa, s az úri láng felett
az én hitemmel hencegett
kereszted tartva Zápolya.
Vér kellett? Adtam, hogyha kértek,
pedig a vér nemes hitel.
S kamatként kaptam szent igéket,
s Nándorfehérvárért adott
harangjaid ma félhalott
fajtám ingyen csendítik el.
Nem kérdés. E szó erőmnek
kiolthatatlan fénye itt.
Mert fény nélkül órjássá nőnek
a férgek és a félelem
hérosszá lesz. Én ismerem
a győztesek törvényeit.

Föl hát Uram! Legyen e pár szó
zsákmányod, s ráadás fejem.
Csak küldd haza pihenni vágyó,
harcokban megfogyott, szegény,
hazátlan fajtám, s bűnömért
ne állj bosszút a népemen.

Torontó, 1953

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo