Móra Ferenc: Üzenet haza

Kis lányom, ha az ablakunk alatt
Dalolva mennek a katona bácsik,
A legpirosabb muskátlik közül
Mind tépd le nékik, ami még virágzik.
És hintsen rájuk csókot két szemed
És hintsen csókot a kis puha szád is,
A szürkülő fejükre legkivált, –
Hátha közük van a te apukád is!

Mezítlábos kis lány az utcasarkon
Szemét ha szomorún szegezi rád,
– Testvérkék vagytok valamennyien most –
Tedd ölibe a kokárdás babád.
Taníts azokrul játszi dalt neki,
Kik bújócskázni mentek a halállal,
Ő meg cserébe téged megtanít,
Hogy kell jóllakni a kenyér hajával.

S aranyszemével a naptámadat
Ha bekacsint a függönyön keresztül
S azt hallod, hogy kint tombol az öröm
S jó hírek szárnyán vidám zene zendül?
Csattanjon össze a te két kacsód is,
Mint liliomok, hogy ha zúg az orkán, –
Tán valami szép pillét foghatott
Apuka neked a szerb hegyek ormán.

S egyszer ha a nap vére elfolyik
S új csillagok szikráznak a mennyégen
S az emberek szemének csillagát
Kihunyni látod könnyek tengerében:
Egy miatyánkot lefekvés után
Külön rebegjen a te tiszta szád is, –
A hadak-útján lelkek szállanak,
Hátha köztük lesz a te apukád is…