Rab Tamás, Skorka Károly, Szegedi István, Törzsök József, Varga Antal, Zagyva Mária, Zolyáné Rácz Etus
Rab Tamás:
Igazságot Magyarországnak!
Magyar! Ki védő karja voltál
a szent keresztnek sok csatán,
ki éves századok tusáján
erőt vettél pogány hadán,
mutasd, mi lett a népek vára,
mutass a csonka négy határra
s dörögd a hálátlan világnak:
– Igazságot Magyarországnak!
…Hazát a semmiből teremtett
a hét vezér kemény keze
s az üldözött meleg hazára
talált, ha hozzánk érkeze.
De mert kígyókat rejtegettünk,
halálharang kondult felettünk.
Júdás-torokkal prédikáltak:
– Igazságot Magyarországnak!
Jogért, hitért be sokszor omlott
magyar mezőn a vérvirág!
Rákóczi és Kossuth nevétől
visszhangozott ország-világ.
S a hősök nemzetének bére,
hogy rabszíjat fűztek kezére
s hegyek, vizek hiába várnak:
– Igazságot Magyarországnak!
Nagy ősöké a múlt, az emlék,
miénk – a véres könny, a gyász…
De él hitünk, hogy szebb jövőnkre
a Szűz-Anya szeme vigyáz.
Aki sírját maga nem ássa,
hisszük, lesz még feltámadása,
mert szárnya nő a zsolozsmának:
– Igazságot Magyarországnak!
És szárnya nő a csonka rabnak,
amely feléri az eget,
támadnak majd a hős porokból
új, hős leventeezredek.
S ha éjfelet ütött az óra
és kürt riog a riadóra,
egy nagy – utolsót harsonáznak:
– Igazságot Magyarországnak!
De akkor jaj, ha fellobognak
magyar mezőn az új tüzek,
ha új sebekre hajladoznak
halvány anyák, fehér szüzek!
Ha megfogan egy nemzet átka,
új gyász borul a vak világra,
mert milliók hiába vártak:
– Igazságot Magyarországnak!
S óh áldott lesz a föld, ha végre
ráeszmélnek az emberek,
hogy a Pilátusok helyébe
igaz, bölcs bírák kellenek;
ha majd a nagy világ belátja,
hogy nem terem a béke fája,
amíg a bölcsek nem találnak:
– Igazságot Magyarországnak!
Nagyvárad
Elsőrendű dicséretben részesült pályamű
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából
Skorka Károly:
Igazságot Magyarországnak!
Lesz még hazánk bokréta az
Úristen kalapján,
Lesz még szőlő, lágy kenyér a
Duna-Tisza partján.
Napsugaras kék egünkről
Eltűnnek majd a fekete árnyak…
Diadallal zeng az ének:
Igazságot Magyarországnak!
Nem maradhat Kassa, Pozsony
Ebek harmincadján,
Nem arathat oláh legény
Maros-Szamos partján.
Cseh, rác, oláh soraiban
Magyar fiúk sűrű rendet vágnak,
Ha nem ad a gonosz világ
Igazságot Magyarországnak!
Lobognak még a szívünkben
Márciusi lángok!
A szabadság dicső népe
Nem tűr szolgaságot!
Penge a penge, puzdra zörren,
Méne nyerít százezer huszárnak:
Kiharcoljuk karddal is az
Igazságot Magyarországnak!
Boldog lesz még Bánát népe,
Mátyás Kolozsvárja,
Az igazság diadalát
Nem hiába várja…
Ha megindul diadallal,
Útját állni nem lehet az árnak:
Karddal, dallal harsogjuk, hogy
Igazságot Magyarországnak!
Elsőrendű dicséretben részesült pályamű
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából
Szegedi István:
Igazságot! Igazságot Magyarországnak!
Ott él a hang, a jajkiáltás,
ott él a fűben és a fában,
a terméskőben, termőföldben,
bármerre, hol magyar világ van;
ott él az emberi torokban,
ha gyermek, vagy ha vén kiáltott,
ott vinnyog rabszolgasorokban
a vészüvöltés: – Igazságot,
Igazságot Magyarországnak!
Nincs nemzet, melynek sorsa szörnyűbb,
nincs, melynek bűne kevesebb volt,
ártatlanabbul rabigára
végzete német sose hurcolt.
A szégyenfához kötözötten
ordítom tele a világot:
hát szolganépnek sarja lette,
amely nem vív ki igazságot,
igazságot Magyarországnak!
Ne nézzünk jobbra-balra, szerte
a nagyvilágba, mint a kábult,
seperjük szét a törmeléket,
amely Foszlány-hazánkra ráhullt;
ragadjunk ásót en-kezünkbe,
vagy vésőt és ha kell, husángot,
csak így derülhet életünkre
a nap, amely gyújt igazságot,
igazságot Magyarországnak!
Csak egy irányba nézhetünk mi,
ha csak nem en-szemünkbe nézünk,
csak egy irányban van segítség,
csak ott talál barátra népünk;
fenn, fenn, ahol Csaba vezérnek
serege utat égbe vágott,
hol a Magyarok Istenének
haragja dördül: Igazságot Magyarországnak!
– Igazságot!
Igazságot Magyarországnak!
Elsőrendű dicséretben részesült pályamű
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából
Törzsök József:
Igazságot Magyarországnak!
Nem lesz szívünkben addig nyugalom,
Amíg a hon egy feldúlt sírhalom,
Amíg a korcs e széthullt hon felett
Egy meggyalázott dicső kort teret.
Vér mossa mindig ezt a földrögöt,
Amíg a gazság nem bűnhődött –
S addig a béke sohsem jöhet el,
Amíg egy nemzet sírva követel
Igazságot Magyarországnak!
Az ős Kárpátok és a fenyvesek,
Az egymáshoz nőtt hű szerelmesek
Nyitott szemekkel ébren állnak őrt –
A régi honhoz most is hűek ők.
Tudják, hogy szívünk értük dobban itt,
Tudják, hogy bennünk lángol még a hit
S ha már hitünknek fénye gyenge lesz –
Erős karunk majd kardunkkal szerez
Igazságot Magyarországnak!
Erdély szívében megmozdul az érc,
Suttogni kezd az erdő és a bérc
A amíg alattuk granicsár dalol,
Erdélyhez át a Felvidék hajol.
Reá most is az áruló bitor,
Hazát gyalázó, gyáva cseh tipor.
Úgy fáj, de hisszük, nem örök seb ez
S ha senki nem, majd haragjuk szerez
Igazságot Magyarországnak!
A Bácskából át búsan sír a szél.
Nem értjük meg, de tudjuk, mit beszél.
Azt mondja: ott már néma minden ajk,
Vad szerb erőszak fojtá el a dalt.
De még a lélek most is csak magyar,
Rabláncra fűzve élni nem akar
S ha majd törötten mégis összerogy,
Még akkor is csak azt kiáltja, hogy:
Igazságot Magyarországnak!
Lázong, dühöng a kéklő Adria:
Az Óceánnak hallgató fia.
Ölében félve meglapul a szirt,
Míg hullám-ökle felhőket szakít.
Bömbölve zúg s a hangja visszavág,
Mennydörögve a szirttetőkre hág –
Az égig ér fel habfodros feje
S a csillagokba harsogja bele:
Igazságot Magyarországnak!
Alföld ölén a nyíló vadvirág,
Ringó kalászok, játszó délibáb –
A fű, a lomb, az apró kis tanyák
Hívják a régen elrabolt anyát
S amíg arcukon harmatkönny ragyog,
A mennybe száll fel fájó sóhajok –
Az Isten előtt hajtanak térdet
S remegve, búsan zokogva kérnek
Igazságot Magyarországnak!
Elsőrendű dicséretben részesült pályamű
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából
Varga Antal:
Igazságot Magyarországnak!
Ezer éve leng itt kalászunk,
Itt aratunk és itt halászunk
S most idegen e föld nekünk,
Nincs hol lehajtani fejünk.
Még földerül majd, aki sír,
A sebre is van balzsamír,
Csak a miénkre nincs moha,
Az nem heged, nem, nem, soha!
Halld meg szavunkat, nagyvilág,
A kürtöket, a trombitát
Ríkassátok,
Fújjátok a dalt, azt a dalt:
Igazságot,
Igazságot
Magyarországnak.
Népek, ti nagy, ti büszke népek,
Együtt kiáltunk mi felétek,
Hányszor küzdöttünk értetek,
Mellünk volt harci vértetek.
Most négy mély sebből vérezünk,
Bilincsben a lábunk, kezünk.
Igaz szívek, nemes szívek,
Hát meddig, meddig tűritek
A gazságot?
Mikor jön a föltámadás?
Igazságot,
Igazságot
Magyarországnak.
Nekünk csak a miénk, a föld kell,
Ahol apáink sírja zöldell,
Kisgyermekünk bölcsője ring
És élnek a testvéreink.
A földön újra béke lesz,
A szenvedésnek vége lesz,
Csak élni, élni hagyjatok.
Másoknak kincset adjatok,
Vigasságot.
Csupán nekünk, csupán nekünk Igazságot,
Igazságot
Magyarországnak.
100 pengős mellékdíjjal jutalmazott pályamű
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából
Zagyva Mária:
Igazságot Magyarországnak!
Így nem lehet!
Így nem marad!
Népek hajóján gályarab
Mi, nem leszünk!
Csonka hazánk
Dirib-darab,
Csatázni nekünk nem szabad!
Nincs fegyverünk…
Szívünkben ezredéves álom,
A vágyunk – hogy valóra váljon
S bátran mondjuk a nagyvilágnak:
Igazságot – Magyarországnak!
Igazságot – Magyarországnak!
Mienk e föld
Mienk ez ég!
Mienk e téres messzeség!
Öreg határ…
Mienk a szív,
Mienk az ész,
Minden parányunk tettre kész –
És tettre vár…
Szívünkben ezredéves álom,
A vágyunk – hogy valóra váljon
S bátran mondjuk a nagyvilágnak:
Igazságot – Magyarországnak!
Igazságot – Magyarországnak!
Eljő a perc,
Eljő a nap,
Mikor majd indulnunk szabad.
És indulunk!
Egy erő – és
Egy akarat
Dobog majd minden szív alatt
S lendül karunk!
Szívünkben ezredéves álom,
A vágyunk – hogy valóra váljon
S bátran mondjuk a nagyvilágnak:
Igazságot – Magyarországnak!
Igazságot – Magyarországnak!
Elsőrendű dicséretben részesült pályamű
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából
Zolyáné Rácz Etus:
Igazságot Magyarországnak!
Trianon! Iszonyú a vétek
Mit elkövettél ellenünk,
Népek sorában nincs barátunk,
De egyre több az ellenünk!
Keresztfánk áll: és rajta csüggve
– Bár marja, tépi száz agyar –
Lábán, kezén átvert szögekkel
Halódva vérzik a magyar!
Ereje nincs haló szavának:
Igazságot Magyarországnak!
Fajom! Kereszthalál a sorsod
Bár semmi bűn nincs lelkeden!
Szent tested négyfelé hasítva,
Rablók osztoznak telkeden.
Országok! Népek! Mért maradtok
Bajunkkal szemben tétlenül?
Kiáltó szava nemzetemnek
Pusztába vész ellenünk…
Visszhangja támad-é szavának?
Igazságot Magyarországnak!
Ítélőszéke Trianonnak
Bennünket meg se hallgatott!
Reád bíborló gúnypalástot,
Töviskoronát aggatott!
Van-e Igazság, van-e Ország,
Mely szégyenünket elvegye?!
S a gyűlölet ádáz tüzében
Értünk a harcot felvegye?
És súlya lesz-e majd szavának:
Igazságot Magyarországnak!
Nem halljátok a vészharangot?
Véres szívemmel kongatom!
Roncsolt magyar szív koloncával,
Szakadt inakkal rángatom!
E vészharang riadt szavára
Kell, hogy reánk tekintsetek
Népek! Országok! talpra! talpra!
Elvérezünk! Segítsetek!
Adjatok e tiport hazának
Igazságot, – Magyarországnak!
Trianon bűnét hozza jóra
Ki eddig sírunk ásta meg.
Sérelmeinket, igazunkat
Ki eddig vak volt, lássa meg!
Keresztfánkat én lángra gyújtom
Lobogja átal az eget.
Ki egy népet ítél halálra
Ember nem, csak Isten lehet!
Adjatok e tiport hazának
Igazságot – Magyarországnak!
Nem halhatott meg még az Isten
Bár úgy tetszik, hogy nincs velünk!
Jogunk, Igazságunk kivívni
Koporsónkból is – felkelünk!
Kiáltó szónkra gyönge visszhang
Nyugatról fénysugár felel:
Isten virrasztja Golgotádat,
Csüggedt magyar! Remélni kell!
Derüljön fénye bús orcádnak!
Igazságot Magyarországnak!
Nyugaton már-már fölfigyelnek,
Meghallották a vész szavát!
Belobogja egy fáklya fénye
A némult magyar éjszakát!
Észak, Kelet, Dél horizontján
Apró kis lángok, égjetek,
Míg máglyatűz lesz az Igazság!
Magyarjaim reméljetek!
Lesz még ünnepe e hazának:
Igazságot Magyarországnak!
Elsőrendű dicséretben részesült pályamű
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából
