Hangay Sándor: Nagy Isten vígy haza

Két kis fiamnak harmat karja fonja
Fáradt nyakam az álmaimban át
S ágyúk szaván keresztül csengve hallom
Ajkuk hívó szavát:
– Apuci, jöjj haza!

Tűzsebzett éjen elmerengek sokszor
Valami régi gyermekes imán
S az asszonyom hajol fölém ilyenkor,
Forró száj éri szám
És súgja: – jöjj haza!

Szívem kicsordul: Isten, Isten, meddig
Legyek süket és éljek mint a vad?
Két kis fiamhoz, asszonyomhoz mennem
Már sohasem szabad?
Nagy Isten, vígy haza!

Oláh front, 1917. szeptember