Hangay Sándor: Ébredjetek

Ébredjetek! a gyermekálmok szólnak,
A bölcsődal, a régi s új sírok.
Zengő szavával égi zivatarnak
Ó mért, hogy nem bírok?
Minden, mire csak egy szót tud a nyelvünk:
A Haza, – sírva esd és könyörög,
Ne adjátok el csúful megtagadva
A véráztatta ősi szent rögöt,
A hazai rögöt!

Szívetek mélyén kell, hogy éljenek még
Ifjú ábrándok és a tiszta hit.
Ássátok fel a régi énetek, majd
Az újra megtanít.
Hogy bízzatok, mert mindennél erősebb,
Poklot ledönt a hazaszeretet
S hogy tudjátok, ha mindent megtagadtok,
De azt az egyet soha nem lehet.
Ezt soha nem lehet.

Ha nem hallgattok rá, lesztek kicsúfolt
S népek sorában utolsó cseléd,
Kit megvetnek, kit felrúgnak a jobbak:
Lesztek világszemét.
Mert nincs hely számára annak többé,
Aki nem ismert nemzetet, hazát.
Ki nem hallgatta meg veszélybe sodrott
Szülő anyjának sikoltó szavát.
Könnyes, hívó szavát.

Budapest, 1918. november hava

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo