Fónay Jenő: Faragott rímek
- Az élet legmélyéről -
MÉG NEM BÚCSÚLEVÉL
Drágám!
Ma meghalt Imre bácsi
– úgy hírlik, én következem –.
Tudod, … nem is olyan nehéz… meghalni
Majd elmondom álmodban… jó?
ha én is odaérkezem.
MIKOR GONDOLATBAN VELED BESZÉLGETEK
- Vagyis: Gondolatbeszélőn-
Ma újra úgy határoztam…,
mindent elmondok Neked.
Nem őrködöm tovább
vágyaim és kétségeim fölött.
Aztán ma is csak néztelek
szó nélkül bámultalak…
a két ügyelő között.
VALÓSÁG
Minden reggel
a penészes falra aggatom fel
millió vágyamat
miután rendezem magam
és bevetem „ágyamat”.
MAGÁNY
Pedig – azt hiszem –
mindig jót akartam
most mégis itt ülök
egyszálmagamban
az életről levakartan.
ANGYAL PISTA VÍGASZTAL
Én ott voltam Auschwitzban
s látod most itt vagyunk.
Nyugi-nyugi barátom!
A pokolba innen se’ juthatunk.
AZ IDŐ,… ÉS AZ ÚT
Nem is látlak már
csak magamban érzem képedet
és oly messze vagy
hogy mindig itt érezlek.