Mikszáth Kálmán – Mauks Ilona levélváltása
Mikszáth Kálmán levele – Mauks Ilonának
A kezdő író-újságíró fiatalon nősült, de a nehéz megélhetési viszonyok miatt hamarosan elvált. Anyagi körülményeinek javulásával újból megkérte felesége kezét. A két levél erről a nem mindennapi „új” házassági ígéretéről regél.
Budapest, 1882. február 16.
Kedves Ilonka!
Mikor ezelőtt sok évvel elváltunk, rugó indok az volt, hogy anyagilag ziláltan állottam, s nem tudtam, hol fogok megállani a lejtőn. Jólesett – ha bár mindennél jobban szerettem –, ha sorsa elszakad az enyémtől.
De föltettem már magamban akkor, hogyha valaha vinni fogom valamire, s ha lehetséges lesz még, hibámat jóvá fogom tenni.
Az Isten meghagyta élni, hogy egykori fényes álmaimat, amelyeket fiatalkorban együtt szőttünk, megvalósítva lássam!
Kiköszörültem minden csorbát, nevemet magasztalólag említi az ország és a külföld, szeretet ve3sz körül, ahová lépek, s jövedelmem több, mint amennyiről valaha ábrándozhattam.
Valószínű, hogy már elkéstem önnel szemben, a sors sokáig halogatta, míg ön elé léphetek soraimmal, sohasem hallottam maga felől, így azt sem tudom, nem ment-e férjhez, vagy nem készül-e férjhez menni?…
De mert bizonyosat nem tudok, tartozom önnek azzal a regarddal*, hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem magát.
Szerezzen magának alapos meggyőződést mindenben, beszélje Szontagh Pállal, s értesítsen.
Ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbat magam szenvedte át, a jobb sorsomat szívesen megosztanám magával…
Ha pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhez ment azóta, csak örülök rajta, ha boldog, ha pedig bármely okból nem teszi le többé sorsát annak a kezébe, aki már egyszer olyan rosszul bánt azzal, önhibáján kívül, én ez ellen sem zúgolódom.
Mert nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám, lángra lobbanna), hanem a becsület… Azért hát arra kérem, Ilonka, ne határozzon ebben a dologban könnyelműen, maga nem olvas újságokat, s nem ismeri a viszonyokat, szerezzen hát előbb magának alapos tudomást azon fényes és előkelő helyről, mely magára vára magyar társadalomban.
Nem akarom ezzel rábeszélni, mert hisz magának volt bátorsága hozzámenni a „semmihez” is, bizonyára kell, hogy bátorsága legyen visszautasítani engem, még ha miniszter volnék is. Hanem a szívét, a hajlamát kérdezze meg, s akkor határozzon, s ha igenlő a válasza, írja meg nekem lehetőleg a hónap leforgása alatt.
Egyebekben maradtam minden körülmények között tisztelője
Mikszáth Kálmán
Mauks Ilona levele – Mikszáth Kálmánnak
Mohora, 1882. február 24.
Kedves Kálmán!
Hálás szívvel köszönöm hozzám intézett levelét, mely szívemet régen nem érzett örömmel és békével töltötte el. A múltakért már régen megbocsátottam, most pedig már boldog vagyok abban a tudatban, hogy egy nemes szívű embert szerettem, és azért a forró, lángoló szeretetért, amivel egykor maga iránt viseltettem, immár nem kell szégyenkeznek. Maga is nyugodt lehet, mert oly elégtétellel szolgált nekem, amelyért minden igazán érző ember elösmerését kiérdemelte. Ha kis fiúnk élne, elfogadnám a felém nyújtott kezét, de így most már ennek semmi célja nincsen. Mire lenne ez jó? Maga a sors kerekén felül került (hála Istennek), valószínű bekerült az élet forgatagába, mindig is szerette a társaságot. Én alája kerültem. Micsoda szomorú figura lennék elmaradott vidéki asszony létemre maga mellett. Én hét évig olyan küzdelmes életet éltem, mely duplán számít, és ez nagy idő egy nő életében.
Hanem az az egy mégis fáj, hogy maga oly rosszul ismer engem. Hogy tehette fel rólam, hogy én valakihez férjhez mentem vagy megyek? Hiszen én magához esküdtem az oltár előtt. Felmenthetett-e ez alól engem a törvény? Nem adok én arra semmit, nagyobb úr az én lelkiismeretem, az pedig nem ismeri a visszaesküvést.
Most már megvallhatom, hogy szeretném még egyszer látni magát. Mindig is vágytam erre. Kérni azonban most sem fogom. Ki tudja, micsoda rossz érzéseket váltana ki mindkettőnknél a viszontlátás? Jobb lesz, ha csak így távolból gondolunk vissza a múltunkra, mint egy szép, de elmúlt tavaszi álomra.
Őszinte barátsággal maradtam
Mauks Ilona
